A dokumentumfilm az oral history keretein belül, interjúk segítségével mutatja be a közelmúlt egyik vitatott szeletének, a munkásőrség tevékenységének a kérdéskörét. Az 1996-ban készült filmben egykori munkásőrök szólalnak meg, miközben archív bejátszásokat is láthatunk. A nyilatkozók nosztalgiával gondolnak vissza a szocialista rendszerre, míg a kapitalizmust egyértelműen és határozottan elítélik, ami persze érthető, hiszen – amint azt már utólag tudhatjuk – a rendszerváltozás után egy vadkapitalista korszak kezdődött (tegyük hozzá: rendszerint azok jártak jól, akik az előző rendszerben is befolyással, pénzzel, hatalommal, pozícióval rendelkeztek), de a véleményüket valószínűleg az is formálta, hogy 1990 után hirtelen elvesztették a korábbi kollektív erejüket.
A filmben megszólalók a munkásőrség kapcsán igyekeznek a pozitívumokra helyezni a hangsúlyt (pl. a közösségkovácsoló szerepre, vagy arra, hogy vészhelyzet esetén a munkásőrök bevethetők voltak az emberek megsegítésére), ugyanakkor maguk az alkotók sem nagyon próbáltak rávilágítani arra, hogy ez mégiscsak a párthoz, illetve a szocialista eszméhez/rendszerhez hű – ráadásul fegyveres – szervezet volt, és hogy mennyire lehet etikusnak vagy jogszerűnek tartani azt, hogy a(z időnként még oly puha) diktatúra által felfegyverzett emberek otthon tarthatták a fegyverüket (azaz kimondatlanul is hallgatásra, visszahúzódásra késztethették a rendszerkritikus embereket, hiszen senki nem tudhatta, nem használhatná-e adott esetben a fegyverét a munkásőr szomszéd, kolléga, és arról se feledkezzünk meg, hogy több tízezer ember volt munkásőr egyszerre, ami országos szinten azért jelenthetett némi elrettentő erőt). Egyrészt fontos, hogy még időben meg tudták szólaltatni az egykori munkásőröket, ugyanakkor kicsit hiányoltam azt az alkotói szándékot, hogy megpróbálják felvetni például az otthoni fegyvertartás etikusságának kérdését, vagy hogy kontrollforrásokat használjanak, illetve ne csak volt munkásőröket szólaltassanak meg. Én ezt a filmet akár több részben is el tudtam volna képzelni, kár, hogy csak 5-6 embert ültettek kamera elé, szerintem jóval több személlyel is lehetett volna interjút készíteni. Ami még esetleg érdekes lehetett volna, az az, ha teljes életútinterjút készítenek a megnyilatkozókkal, pl. mi vezette el őket a szocialista ideológiához, konkrétan milyen feladataik voltak munkásőrként, hogyan viszonyult hozzájuk a környezetük stb. Így a végeredmény egy alapvetően fontos és érdekes témáról készült nosztalgiázás marad.
