A Spotlight nem a klasszikus értelemben vett „kedvenc film” típus. Nehéz is lenne egy olyan filmet annak nevezni, amely ilyen súlyos és megrázó témát dolgoz fel. Mégis, számomra az. Az egyik kedvencem, és nemcsak azért, mert jól van megírva, erős a színészi játék, vagy mert megnyert egy Oscart, hanem azért, mert maradandó.
Ez a film nem a hatásvadász drámát választja, nem könnyeket akar kicsikarni. Nem mutatja a botrányt tálcán, nem csöpögteti a szörnyűséget – ehelyett bemutatja azt, amit sok film elfelejt: a háttérben dolgozó, kitartó embereket. Az újságírókat, akik hónapokon, éveken át ássák az igazságot, akik nem hősök akarnak lenni, csak jól akarják végezni a munkájukat. És valahogy pont ettől válnak hőssé.
Ami számomra igazán motiváló ebben a filmben, az nem csupán a tényfeltárás súlya, hanem az emberek közti dinamika. Ahogy a Spotlight csapat tagjai egymásra hangolódnak, vitatkoznak, kétségeik vannak, de végül együtt viszik végig azt, amit senki más nem mert. A film finoman, de határozottan mutatja meg, milyen ereje van a szakmájuk iránti elkötelezettségüknek – és ez rám nagyon inspirálóan hatott.
Ebben a történetben nincs nagy monológ, nincs robbanás, nincs könnyfakasztó zene a végén. Csak emberek, akik teszik a dolgukat, mert valakinek muszáj. És pont ezért olyan ütős.
Ha egyszer olyan film kell, ami nemcsak megráz, hanem emlékeztet arra, hogy a világ jobbá tételéhez néha elég „csak” kitartónak és becsületesnek lenni, akkor a Spotlight ott lesz. Mert az igazság néha csendben kerül napvilágra, és attól még ugyanolyan fontos.
A Boston Globe új főszerkesztőt kap, aki azonnal mozgósítani kezdi a lap újságíróit. Feladatul tűzi ki a firkászoknak, hogy derítsenek fel egy korábbi esetet, mely során... több»
Szereplők: Mark Ruffalo, Rachel McAdams, Michael Keaton, Stanley Tucci, Liev Schreiber
