Rögtön az elején szögezzük le, hogy aki a The Bronze magyar címét kitalálta, az menjen a pics@ba! A bronznak konkrét jelentése és jelentősége van ebben a filmben, erre valaki előáll azzal, hogy Tökéletlen talajfogás. Remélem, legalább nem fizettek érte, bár attól tartok, ezt valaki még büszkén bele is írta az önéletrajzába. Na, de a film! Nyers, fanyar, pofátlanul szarkasztikus, és közben remek benne a dráma. Nézem ezt a főhős csajt, és azon gondolkodom, hogy lehet valaki ekkora kretén. Aztán nézem az apját, és azon gondolkodom, hogy lehet valaki ennyire birkatürelmű. Egyiknek egy pofont adnék, másiknak egy határozott nemet tartalmazó gyakorlófüzetet. Idegesítenek mind a ketten, mégis megyek velük. És szépen, szinte észrevétlenül elkezdem természetesnek venni a működésüket, aztán már meg is értem őket. A sok tahóság, káromkodás és kényelmetlen helyzet közben egyszer csak érdekelni kezd, mi lesz ezekkel a szerencsétlenekkel. A változásuknak van útja, és én végig velük tudok lenni. Mert lássuk be, k***a nehéz lehet úgy leélni az életedet, hogy a legnagyobb pillanata már megvolt, te még mindig ott állsz a dobogón, csak közben mindenki hazament, lekapcsolták a villanyt, és valaki már nagyon szeretné elpakolni alólad. Jókat röhögtem, a végére pedig egészen elszorult a torkom. A bronz azért elég szépen csillog.
Rögtön az elején szögezzük le, hogy aki a The Bronze magyar címét kitalálta, az menjen a pics@ba! A bronznak konkrét jelentése és jelentősége van ebben a filmben, erre valaki előáll azzal, hogy Tökéletlen talajfogás. Remélem, legalább nem fizettek érte, bár attól tartok, ezt valaki még büszkén bele is írta az önéletrajzába. Na, de a film! Nyers, fanyar, pofátlanul szarkasztikus, és közben remek benne a dráma. Nézem ezt a főhős csajt, és azon gondolkodom, hogy lehet valaki ekkora kretén. Aztán nézem az apját, és azon gondolkodom, hogy lehet valaki ennyire birkatürelmű. Egyiknek egy pofont adnék, másiknak egy határozott nemet tartalmazó gyakorlófüzetet. Idegesítenek mind a ketten, mégis megyek velük. És szépen, szinte észrevétlenül elkezdem természetesnek venni a működésüket, aztán már meg is értem őket. A sok tahóság, káromkodás és kényelmetlen helyzet közben egyszer csak érdekelni kezd, mi lesz ezekkel a szerencsétlenekkel. A változásuknak van útja, és én végig velük tudok lenni. Mert lássuk be, k***a nehéz lehet úgy leélni az életedet, hogy a legnagyobb pillanata már megvolt, te még mindig ott állsz a dobogón, csak közben mindenki hazament, lekapcsolták a villanyt, és valaki már nagyon szeretné elpakolni alólad. Jókat röhögtem, a végére pedig egészen elszorult a torkom. A bronz azért elég szépen csillog.