Számomra az év egyik legkellemesebb csalódását okozta a film. Igyekeztem távol tartani magam minden, a Zsivány egyeshez kapcsolódó kritikától, hogy minél kisebb legyen a befolyásoltságom az első SW-antológiafilm kapcsán. Ezt sikerült is tartanom, s tegnap végre megnéztem, 3D-ben. Annyit tudtam csak, hogy ennek a filmnek az a célja, hogy megmutassa, miként szerezték meg a lázadók a Halálcsillag tervrajzát, amely aztán Leia hercegnőhöz került. Adódik a kérdés, hogy érdemes-e egy ilyen alapra egy nagyjából 130 perces filmet felépíteni? A válasz pedig: nagyon is, sőt, a Zsivány egyesnek sikerült is! A Star Wars-univerzumban újra visszatértünk egy sötétebb hangulatú, komorabb világba, amely elsősorban a Birodalom visszavágnál volt fontos, s akárcsak az 5. résznél, ennél is nagyon jó volt ez a fajta atmoszféra, amelyet csak erősített az, hogy a filmben szereplő lázadóknak a sorsát már előre lehet sejteni. A sztori tehát jól összerakott, ügyesen igazodik a már felépített univerzumba, s ami a legjobb: helyén kezeli magát, nem akarja megváltani a világot, tisztában van vele, hogy ez spin-off, de ebben a vonatkozásában nagyon jól működik.
Számomra a következő fontos elem az volt, hogy az új karakterek, s az őket játszó színészek mennyire tudnak megragadni, s elhitetni azt, hogy ha csak egy film erejéig is, de fontos részt képeznek ebben a világban. Az elején én megijedtem kicsit az új robottól, de szerencsére, ahogy haladt előre a történet, egyre szimpatikusabb lett, s valóban, a végére még vicces is tudott lenni. Felicity Jones szerintem jó választás volt főszereplőnek, én külön örülök, hogy a romantikus szál nem lett túlerőltetve, inkább a lázadó-harcias jellege kapott hangsúlyt. Meg voltam elégedve Diego Luna és Riz Ahmed (Cassian és Bodhi) játékával is, talán egyedül a Chirrut karakterébe adagolt túlzott spiritualizmust emelném ki negatívként, de az ő karaktere is összességében rendben volt. Mellettük pedig a nevesebb színészek (Forest Whitakerre és Mads Mikkelsenre gondolok) elsősorban a karizmájukkal emelték az élményt. Jó volt látni újra Darth Vadert (sajnos már sem Hollósi Frigyes, sem Kránitz Lajos nem él, így új magyar hang kellett) is, még akkor is, ha ebben részben nem ő testesített meg a "főgonoszt". A vizuális effektekben továbbra is nagyon erős a széria, erre továbbra sem lehet panasz, egyedül az lehet egy kis fájó pont, hogy már nem John Williams komponálta a zenét, bár Giacchino jó munkát végzett.
A végére pedig egy kis személyes: pont mielőtt beültem a moziba, értesültem arról, hogy Carrie Fischer meghalt, emiatt pedig extrán borsózott a hátam a film végén.
Összességében tehát a Star Wars-antológiafilmek egy nagyszerű kezdéssel indítottak, jó karakterekkel, ügyes történetvezetéssel, s ami legjobb: nem elsősorban a nosztalgiafaktorra épített, ahogy az Ébredő Erő, hanem helyén kezelte saját magát. Bebizonyította, hogy nem kellenek jedik, fénykardok (s pláne nem midikloián-számok) ahhoz, hogy ütős SW-filmmel álljanak elő az álomgyárban.
A raboskodó Jyn Erso-t kiszabadítják a lázadók. Amikor a Jyn megtudja, hogy apját fogva tartja a Birodalom, és arra kényszerítik, hogy építsen meg számukra egy mérhetetlen... több»
Szereplők: Forest Whitaker, Mads Mikkelsen, Felicity Jones, Donnie Yen, James Earl Jones
