Méltó folytatása a világ egyik legjobb és legjelentősebb filmsorozatának. Spielberg anno vászonra álmodta a 65 millió éve tragikusan kihalt ősgyíkokat, majd hosszú idő után 2015-ben Trevorrow újraálmodta az egészet és lenyűgözte vele a világot, ugyanis végre működő parkot láthatott a nagyérdemű. Magas volt tehát a léc, amit az alkotóknak meg kellett ugraniuk, de teljes mértékben sikerült. A vulkánkitörés nagy ötlet volt, látványos is piszkosul, ahogy szegény állatok menekülnek az életükért főhőseinkel egyetemben, a brachiosaurus drámai vége, ahogy nézte az eltávolodó hajót, majd eltűnt a vulkáni ködben pedig a film legszívszorítóbb jelenete. Bayona tehetséges rendező, mert valódi érzelmeket csempészni filmjébe, az Indoraptoros résznél pedig elővette horror múltját is és rendesen ráilyeszt a nézőkre, persze csak a 12-es karika határain belül, de jóval durvábbra és véresebbre is meglehetett volna csinálni, ha csak felnőttfilmnek készítik el, ami egy ilyen blockbuster esetében lehetetlen. Külön öröm volt számomra Ted Levine jelenléte, neki nagyon jól állnak ezek a laza, igazi rohadék szerepek, ahogy pedig az Indoraptor elintézi, szerintem a film legemlékezetesebb jelenete. Howard karaktere jóval emberibb lett az első részhez képest, Pratt pedig még lazább lett hálisten, de párosuk itt is jól működik és persze a csók ezúttal sem maradhat el. Az új szereplők jól helytállnak, főleg az a visítozós néger gyerek vicces, sok humort csempésznek be karakterén keresztül. A film közepén aztán újra betekinthetünk az emberi kapzsiság mélységeibe, amit Bayona parádés jelenetekkel operál, mikor a pénzszámláló a negatív karakter szemüvegén keresztül kúszik egyre feljebb, mindent elmond fogyasztói társadalmunkról. Szerintem ebben a részben minden eddiginél több érzelem van és még jobban boncolgatja az emberiség fogyatékosságait, főleg Jeff Goldblum rövidke cameo-ja által is. Minden igényt kielégítő filmet kaptunk ismét, ami mert újítani, ugyanakkor meghagyta a sorozat elengedhetetlen vonásait, köztük a jó öreg T-Rex-et, aki elpusztíthatatlan és mindig övé az utolsó szó, de még egy oroszlánnak is jól bekiabál, valamint itt van kék, a hűséges raptor aki megint csak egykori gazdája segítségére siet. Új fajok is szerepet kapnak, igaz csak rövid időre és persze megtálalnak a végén a folytatáshoz is. Kétségem sincs arról, hogy 3 év múlva Trevorrow ismét egy parádés filmet pakol majd az asztalra.
Méltó folytatása a világ egyik legjobb és legjelentősebb filmsorozatának. Spielberg anno vászonra álmodta a 65 millió éve tragikusan kihalt ősgyíkokat, majd hosszú idő után 2015-ben Trevorrow újraálmodta az egészet és lenyűgözte vele a világot, ugyanis végre működő parkot láthatott a nagyérdemű. Magas volt tehát a léc, amit az alkotóknak meg kellett ugraniuk, de teljes mértékben sikerült. A vulkánkitörés nagy ötlet volt, látványos is piszkosul, ahogy szegény állatok menekülnek az életükért főhőseinkel egyetemben, a brachiosaurus drámai vége, ahogy nézte az eltávolodó hajót, majd eltűnt a vulkáni ködben pedig a film legszívszorítóbb jelenete. Bayona tehetséges rendező, mert valódi érzelmeket csempészni filmjébe, az Indoraptoros résznél pedig elővette horror múltját is és rendesen ráilyeszt a nézőkre, persze csak a 12-es karika határain belül, de jóval durvábbra és véresebbre is meglehetett volna csinálni, ha csak felnőttfilmnek készítik el, ami egy ilyen blockbuster esetében lehetetlen. Külön öröm volt számomra Ted Levine jelenléte, neki nagyon jól állnak ezek a laza, igazi rohadék szerepek, ahogy pedig az Indoraptor elintézi, szerintem a film legemlékezetesebb jelenete. Howard karaktere jóval emberibb lett az első részhez képest, Pratt pedig még lazább lett hálisten, de párosuk itt is jól működik és persze a csók ezúttal sem maradhat el. Az új szereplők jól helytállnak, főleg az a visítozós néger gyerek vicces, sok humort csempésznek be karakterén keresztül. A film közepén aztán újra betekinthetünk az emberi kapzsiság mélységeibe, amit Bayona parádés jelenetekkel operál, mikor a pénzszámláló a negatív karakter szemüvegén keresztül kúszik egyre feljebb, mindent elmond fogyasztói társadalmunkról. Szerintem ebben a részben minden eddiginél több érzelem van és még jobban boncolgatja az emberiség fogyatékosságait, főleg Jeff Goldblum rövidke cameo-ja által is. Minden igényt kielégítő filmet kaptunk ismét, ami mert újítani, ugyanakkor meghagyta a sorozat elengedhetetlen vonásait, köztük a jó öreg T-Rex-et, aki elpusztíthatatlan és mindig övé az utolsó szó, de még egy oroszlánnak is jól bekiabál, valamint itt van kék, a hűséges raptor aki megint csak egykori gazdája segítségére siet. Új fajok is szerepet kapnak, igaz csak rövid időre és persze megtálalnak a végén a folytatáshoz is. Kétségem sincs arról, hogy 3 év múlva Trevorrow ismét egy parádés filmet pakol majd az asztalra.