Nehéz lenne nem történelmi szemmel vizsgálni és értékelni a Kincsemet, amikor minden jelenetében és elemében a múltat idézi fel. Azt a korszakot, amit az iskolákban dualista kornak neveznek, az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés utáni éveket. Ebben az időszakban, az 1870-es években Ferenc József császár még viszonylag fiatal, 40-es évei elején jár, az osztrák–magyar viszony pedig végre békés idejét éli. A központi karakterek viszont, Blaskovich gróf és Oettingen báró még nagyon is emlékeznek a családjaik közötti viszályra, mely az 1848/49-es szabadságharcba nyúlik vissza. Ezúttal a közöttük feszülő harc azonban nem fegyverekkel zajlik, hanem a Kincsem névre hallgató versenyló birtoklásáért, illetve a fogadásokért a versenyeken. Nagy Ervin remekül alakítja Blaskovich grófot, aki beleszeret Oettingen báró csinos lányába, akit Petrik Andrea jelenít meg (szintén elismerően). Herendi Gábor rendezése jól vegyíti a komoly és vicces jeleneteket, miközben az alapkonfliktus is szórakoztatóan bontakozik ki. Egyetlen kritikai észrevétel annyi csupán, hogy a ruhák, a látványvilág és a beszédstílus teljesen koridegen sajnos, ami miatt a néző kicsit kiesik a 19. századi hangulatból. A végső verdict filmométerben így is 80%, azaz 4 csillag.
Nehéz lenne nem történelmi szemmel vizsgálni és értékelni a Kincsemet, amikor minden jelenetében és elemében a múltat idézi fel. Azt a korszakot, amit az iskolákban dualista kornak neveznek, az 1867-es osztrák–magyar kiegyezés utáni éveket. Ebben az időszakban, az 1870-es években Ferenc József császár még viszonylag fiatal, 40-es évei elején jár, az osztrák–magyar viszony pedig végre békés idejét éli. A központi karakterek viszont, Blaskovich gróf és Oettingen báró még nagyon is emlékeznek a családjaik közötti viszályra, mely az 1848/49-es szabadságharcba nyúlik vissza. Ezúttal a közöttük feszülő harc azonban nem fegyverekkel zajlik, hanem a Kincsem névre hallgató versenyló birtoklásáért, illetve a fogadásokért a versenyeken. Nagy Ervin remekül alakítja Blaskovich grófot, aki beleszeret Oettingen báró csinos lányába, akit Petrik Andrea jelenít meg (szintén elismerően). Herendi Gábor rendezése jól vegyíti a komoly és vicces jeleneteket, miközben az alapkonfliktus is szórakoztatóan bontakozik ki. Egyetlen kritikai észrevétel annyi csupán, hogy a ruhák, a látványvilág és a beszédstílus teljesen koridegen sajnos, ami miatt a néző kicsit kiesik a 19. századi hangulatból. A végső verdict filmométerben így is 80%, azaz 4 csillag.