2017.07.31 20:53 MMcFly2015 Olvasottság: <100x
5

Amikor a háború nem látvány, hanem élmény

Christopher Nolan neve garancia az egyedi és igényesen megrendezett filmekre, és ez most sincs másként. Talán ezúttal még inkább a lassabb folyású, erőteljes drámák kedvelőinek kedvez, mint a korábbi, nagyszabású mozijai során. A rendező tudatosan visszafogta a párbeszédeket és a klasszikus, nagyívű háborús csatajeleneteket, mégis a film képi világa, a színészi játék, a repülők nyomasztó, már-már beleremegő hangja, és nem utolsósorban Hans Zimmer tökéletesen illeszkedő zenéje együtt valami egészen különleges atmoszférát teremtenek.

A Dunkirk nem a vér és káosz látványán keresztül mutatja be a háború borzalmait, hanem a feszültség, a kiszolgáltatottság és a kilátástalanság érzésén keresztül – ez a megközelítés pedig rendkívül hatásos, és ritka a műfajon belül.

Amikor a háború nem látvány, hanem élmény

Nolan most is játszik az idősíkokkal – ahogy korábban például az Eredetben –, sőt ezúttal egyenesen erre építi a történetmesélést. Bevallom, eleinte nehezen tudtam ráhangolódni erre a sajátos szerkezetre, de pont ennek köszönhető, hogy a film minden egyes perce leköti a figyelmet. És amikor a különálló szálak végül összeérnek, az igazi plusz élmény – az a bizonyos „aha-pillanat” – garantált.

Nolan filmjei után rendszerint órákig vagy akár napokig képes vagyok agyalni, elemezni, beszélgetni róluk – és ez már önmagában is nagy eredmény. A Dunkirk is azok közé tartozik, amelyeket többször is érdemes megnézni, hogy minden rétegét, minden elrejtett részletét felfedezhessük.

Ha mozitörténelmet talán nem is ír, háborús filmek terén viszont biztosan maradandót alkotott Christopher Nolan.

73 Dunkirk  (2017)

akció | dráma | háborús | thriller | történelmi

A II. világháború egyik legtragikusabb emléke lehetne, ám egy különleges mentőakció története lett belőle. 1940 májusának végén végén a diadalmasan előretörő német... több»

5