Sosem tartozott a kedvenceim közé a Stan és Pan duó, de mindig is elismerve tekintetettem a munkásságukra, hisz belevésték nevüket a filmtörténelembe.
(Megjegyzés: Érdekes, Charlie Chaplint imádom, és a filmben is emlegetett Norman Wisdom – Pitkin filmeket is szívesen megnézem, de valahogy Stan és Pan nálam már nagyon mesterkélt és erőltett volt...)
Megfogott, hogy a Stan és Pan film 2019-ben nem egy feldolgozás, hanem életrajzi filmként jelenik meg, ami egy kicsit a kulisszák mögé visz. Az pláne dicséretes, hogy azon korszakban kísérhetjük végig a két humoristát, mikor megunt és kiöregedett, a karrierjük vége felé döcögő hírességek lettek.
Remekül vászonra vitték azt a feszültséget, ami a két színész között volt a színpad mögött, valamint azt a bájt, amit a nézők láttak. Életrajzi filmként nem túl részletes, de mégis egy sosem látott történetet dolgoz fel, ami nálam elérte a célját: megtekintése után hosszasan olvasgattam (Wikipédia) Oliver Hardy és Stan Laurel életéről.
A színészválasztás meglepően jó lett, igaz, John C. Reilly olyan szinten elvan maszkírozva, kb. mint Gary Oldman Churchillje. Kellemes csalódás Steve Coogan volt, aki a bugyuta vígjátékok után kifejezetten hozta a drámát, valamint megszólalásig hasonlított (mind kinézete, mind a mozdulatai) az általa megformált személyre.
Megható történet, és remekül vászonra vitte a legendás páros konfliktusát, barátságát és karrierjük végét. 1953 Angliája baromi jól néz ki. Mindenképpen ajánlott régi filmek (vagy személyek) kedvelőinek.
Laurel és Hardy, a világ leghíresebb komikus duója megpróbálja feléleszteni filmes karrierjét, így színházi turnéra indulnak a háború utáni Nagy-Britanniában. több»
Szereplők: John C. Reilly, Steve Coogan, Danny Huston, Shirley Henderson, John Henshaw
