Még a popcornjába se nyúlt bele az ember, már bele is vágtak a lecsóba. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a film első 10 perce lemaradt volna. Alig telt el egy kis idő, de már fojtogatják Hulkot, Thort és Lokit. Utóbbinak nem sok perc jutott, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem fogjuk még őt látni. Sajnáltam, hogy „elpatkolt”, hiszen ő az egyik kedvenc szuperhős karakterem. Az orrnélküli fő gonosz ismét előjött. Egy az egyben a Harry Potter Voldemort Nagyúrára hajaz. A történet hamar körvonalazódott, újra megismerhettük a kövek történetét. Én nem vagyok egy nagy Marvel rajongó, a főbb szereplőket ismerem. A galaxis őrzőivel lévő csigacsápos ázsiai csaj vagy az elemlámpa homlokú pali fogalmam sincs, hogy kik voltak, de ez az én műveletlenségem. Futószalag szerűen léptek be a történetben a karakterek, a Pókember gyerek még az osztálykirándulásról is meglógott. A film közepére már minden négyzetméterre jutott egy szuperhős. Túltengett a tesztoszteron a képernyőn, már zavaróan sok karakter volt, valakinek csak néhány képkocka jutott. A tinédzser Groot aranyos volt, de talán, ha három jelenetben feltűnt. dr. Strange és dr. Tony Stark rivalizálása a természet feletti, mágikus dolgok és a földhöz ragadt, tudomány összecsapása volt. Thor és Quill kakaskodása legalább helyenként vicces volt. Thor műszemes jelenete is csak arra volt jó, hogy Chris Hemsworthnek ne kelljen az egész film alatt szemfedőt hordania. Az egész film alatt némiképp túltolták az akciójeleneteket, mivel a története elég kis soványka volt, holott brutál hosszú volt a játékidő. Ennyi minden egyediséget nélkülöző, fárasztó harcot rég láttam. Thor űrszörfözése vagy Strange harca a fő gonosszal még a látványosabb jelenetek közé tartozott. Már-már kínosan sablonos volt, hogy egy akció jelenetet egy kis szerelmes enyelgés követett. Sőt a végén még a Vasember esküvője is elmaradt. A lány és mostoha apa, azaz Gamora és a fő gonosz Thamos története sem tartogatott sok meglepetést. Ekkor legalább a legyőzöm a földet, megölök mindenkit én leszek a világ ura jegelve volt, de miután Thamos megöli a lányát ismét előtérbe került a dolog és díszítgette tovább a kesztyűjét a titkos kövekkel. Teszem hozzá biztos, hogy Gamoráról is kiderül, hogy valahogy túlélte a több méteres zuhanást. A galaxis őrzőinek jeleneteit szerettem még a legjobban, bár az nem rémlett, hogy Quill ennyire hülye lett volna az előző részekben. Amikor Thor több alaklommal is lenyuszizza a mosómedve Rocket elgondolkodtam, hogy honnan tudja egyáltalán mi az a nyúl. Az ő bolygóján túl sok nincs belőle. Az sem derült ki, hogy Hulk miért nem akart átalakulni, a robot szerkős Hulk meg kicsit béna volt. Időben sem helyezték el a történetet, de meglepőek voltak a retro mobilok. A női karakterek teljesen jellegtelenek voltak. Amikor a szuper csajok összeálltak legyőzni a fő gonoszt is inkább nevetséges volt, mint látványos. Ha már a látvány szóba került, rosszat nem lehet róla mondani, de nem volt benne olyan, amit korábban más filmben nem látott az ember. Néha felcsendült néhány jobb zene, ez legalább szórakoztatott pár percig.
A film az elvetemült Marvel fanok számára, akik minden korábbi részt láttak az elmúlt 10 évből nekik biztos élvezetes, de egy hétköznapi mozifannak túltolt és erőltetett az egész. Olyan érzése volt az embernek, hogy minden létező szuperhőst bele akartak tolni a történetbe.
Még a popcornjába se nyúlt bele az ember, már bele is vágtak a lecsóba. Kicsit olyan érzésem volt, mintha a film első 10 perce lemaradt volna. Alig telt el egy kis idő, de már fojtogatják Hulkot, Thort és Lokit. Utóbbinak nem sok perc jutott, bár nem vagyok benne biztos, hogy nem fogjuk még őt látni. Sajnáltam, hogy „elpatkolt”, hiszen ő az egyik kedvenc szuperhős karakterem. Az orrnélküli fő gonosz ismét előjött. Egy az egyben a Harry Potter Voldemort Nagyúrára hajaz. A történet hamar körvonalazódott, újra megismerhettük a kövek történetét. Én nem vagyok egy nagy Marvel rajongó, a főbb szereplőket ismerem. A galaxis őrzőivel lévő csigacsápos ázsiai csaj vagy az elemlámpa homlokú pali fogalmam sincs, hogy kik voltak, de ez az én műveletlenségem. Futószalag szerűen léptek be a történetben a karakterek, a Pókember gyerek még az osztálykirándulásról is meglógott. A film közepére már minden négyzetméterre jutott egy szuperhős. Túltengett a tesztoszteron a képernyőn, már zavaróan sok karakter volt, valakinek csak néhány képkocka jutott. A tinédzser Groot aranyos volt, de talán, ha három jelenetben feltűnt. dr. Strange és dr. Tony Stark rivalizálása a természet feletti, mágikus dolgok és a földhöz ragadt, tudomány összecsapása volt. Thor és Quill kakaskodása legalább helyenként vicces volt. Thor műszemes jelenete is csak arra volt jó, hogy Chris Hemsworthnek ne kelljen az egész film alatt szemfedőt hordania. Az egész film alatt némiképp túltolták az akciójeleneteket, mivel a története elég kis soványka volt, holott brutál hosszú volt a játékidő. Ennyi minden egyediséget nélkülöző, fárasztó harcot rég láttam. Thor űrszörfözése vagy Strange harca a fő gonosszal még a látványosabb jelenetek közé tartozott. Már-már kínosan sablonos volt, hogy egy akció jelenetet egy kis szerelmes enyelgés követett. Sőt a végén még a Vasember esküvője is elmaradt. A lány és mostoha apa, azaz Gamora és a fő gonosz Thamos története sem tartogatott sok meglepetést. Ekkor legalább a legyőzöm a földet, megölök mindenkit én leszek a világ ura jegelve volt, de miután Thamos megöli a lányát ismét előtérbe került a dolog és díszítgette tovább a kesztyűjét a titkos kövekkel. Teszem hozzá biztos, hogy Gamoráról is kiderül, hogy valahogy túlélte a több méteres zuhanást. A galaxis őrzőinek jeleneteit szerettem még a legjobban, bár az nem rémlett, hogy Quill ennyire hülye lett volna az előző részekben. Amikor Thor több alaklommal is lenyuszizza a mosómedve Rocket elgondolkodtam, hogy honnan tudja egyáltalán mi az a nyúl. Az ő bolygóján túl sok nincs belőle. Az sem derült ki, hogy Hulk miért nem akart átalakulni, a robot szerkős Hulk meg kicsit béna volt. Időben sem helyezték el a történetet, de meglepőek voltak a retro mobilok. A női karakterek teljesen jellegtelenek voltak. Amikor a szuper csajok összeálltak legyőzni a fő gonoszt is inkább nevetséges volt, mint látványos. Ha már a látvány szóba került, rosszat nem lehet róla mondani, de nem volt benne olyan, amit korábban más filmben nem látott az ember. Néha felcsendült néhány jobb zene, ez legalább szórakoztatott pár percig. A film az elvetemült Marvel fanok számára, akik minden korábbi részt láttak az elmúlt 10 évből nekik biztos élvezetes, de egy hétköznapi mozifannak túltolt és erőltetett az egész. Olyan érzése volt az embernek, hogy minden létező szuperhőst bele akartak tolni a történetbe.