Immár másodjára néztem végig ezt a sorozatot. Első alkalommal, szerintem jó tíz éve láthattam, az azóta már megboldogult Filmmúzeum csatornán (kár érte, sok értékes és ritkán látható alkotás is felbukkant ott). Néhány dologra emlékeztem a történetből, de újra nézve is ugyanúgy találtam benne érdekes és fontos pillanatokat.
A filmet leginkább sci-fiként szokás aposztrofálni, sokkal inkább tartható politikai-társadalmi szatírának, illetve kriminek/drámának. Ez nem meglepő hiszen, aki ismeri Zsoldos Péter munkásságát, az tudja, hogy az író számára a sci-fi jobbára "csak" körítés volt, őt igazából az emberi lélek és viselkedés érdekelte. Nincs ez másként A bunker esetében sem, amely az emberi természetet veszi nagyító alá, s amely eléggé éles kritikát fogalmaz meg e témával kapcsolatban.
Egy nyugati országban (vélhetően az USA-ban, bár ez explicit módon nem derül ki), a katonaság és a tudósok együttműködésének köszönhetően, 14 embert zárnak be 30 napra egy bunkerbe, hogy megfigyelhessék a viselkedésüket. A társaságon belül hamarosan felüti a fejét az ellenségeskedés, a feszültség, amit a kísérlet mozgatói alkalomadtán még szítanak is. A lassú folyású cselekmény a 14 ember interperszonális kapcsolatának vizsgálatára összpontosít, s mélyreható elemzésekkel állít ki diagnózist a résztvevőkről.
Az idő múlásával a hangnem fokozatosan elkomorul, s olyan emberi gyarlóságok kerülnek felszínre, mint a pénzéhség, a gyávaság, a szadizmus, vagy éppen az élvhajhászás. Hamar láthatóvá válik, hogyan tud elaljasodni az ember, hogyan foszlik le róla a civilizáció máza, hogyan részegül meg a hatalomtól, vagy éppen hogyan próbál ügyeskedéssel, sunyisággal, hazugsággal túlélésre játszani.
A cselekmény néhol kissé logikátlan, és a sok filozofálás, moralizálás miatt időnként vontatottnak is tűnik, de szerencsére mindig jönnek újabb fordulópontok, amelyek előrébb viszik az eseményeket.
Amit hiányoltam, az a figurák mélysége, sokakról pl. nem derül ki, miért vállalkoztak a kísérletben való részvételre. Több olyan alak is akad a történetben, akinek szinte semmilyen jelentősége sincs a cselekmény formálása szempontjából. Gyakorlatilag semmit sem tudunk meg róluk.
Sajnos érezni a teatralitást a filmben, de azt is, hogy ez egy tézismunka megfilmesítése. A párbeszédek, viták gyakran válnak könyvízűvé. Viszont, aki ettől el tud vonatkoztatni, az élvezetet találhat ennek a mikrokozmosznak az ábrázolásában, az emberi gyarlóság őszinte bemutatásában. A történet gyilkos kegyetlenséggel boncolgatja A bunkerbe zárt emberek közötti hatalmi harcokat, de ugyanígy rávilágít a hatalmat birtoklók (azaz a katonák és a tudósok) sötét oldalára is. Az istent játszó emberek bonyolult játszmái tárulnak fel a néző előtt, miközben arra is rádöbbenhet a néző, hogy Zsoldos voltaképpen megírta a valóságshow-k mocskos és manipulatív világát. Még ha ebben a történetben nem is a tömegek szórakoztatása A bunkerbe zárt emberek elsődleges feladata.
A hadsereg vezetői mérhetetlen gőggel és cinizmussal kényszerítenek együttműködésre - vagy éppen áldoznak fel – akárkit, az egyébként homályos céljaik elérése érdekében, és valójában az teszi annyira nyomasztóvá és félelmetessé a történetet, hogy a kisemberek mennyire ki vannak szolgáltatva a hatalmon lévők manipulációjának. Gyakorlatilag mindenki csak bábu egy sakktáblán, a külső erők szeszélyének kitéve.
Ha esetleg húztak volna a játékidőn, akkor szerintem feszültebb lett volna a film. Ez a majdnem három óra szerintem sok volt ehhez a cselekményhez. A képi világ sajnos elég szegényes, az öltözékek és a berendezések láttán nehezen hiheti el a néző, hogy a fejlett nyugaton jár. Mindezért viszont kárpótol a nagyszerű szereposztás, illetve a pazar színészi játék. Szomorú, hogy a szereplők közül ma már alig néhányan élnek, és hogy a szuperhősös-marveles agymosásokon felnövő, újabb nemzedéknek nem sok fogalmuk van/lesz arról, ki is volt Ronyecz Mária, Tolnay Klári, Sinkovits Imre, Inke László vagy éppen Márkus László. Habár korántsem tökéletes ez a film, még ma is megállja a helyét. Igaz, türelmesnek kell hozzá lenni, és a lényegre kell összpontosítani. Örök időkre érvényes mondanivalót fogalmaz meg a történet, mert az emberi alaptermészet változatlan. Éppen ezért is ajánlanám mindenkinek, aki szeret gondolkodni, és akinek nem csak a látványvilág fontos egy filmben.
