A világon mindenhol vannak nehéz körülmények közt élő emberek, még az oly mesésnek hitt helyeken is, mint az USA. Sok fiatalnak az egyetlen esélye a továbbtanuláshoz az ösztöndíj, de a közösségi főiskolán nincs ilyen, az csak egy ugródeszka a továbbiakhoz. Itt kell megmutatniuk a fiataloknak, hogy képesek egyetemi szinten, profi ligákban játszani.
Nekem sosem volt érdekes az amerikai foci, túlságosan elnyújtott játéknak tartom, bármennyire is látványos, ahogyan a baseball is. Azonban a Drive to Survive esetében is érdekesebb volt a sport a körítéssel, fontos, hogy belássunk a kulisszák mögé, a sportoló ne legyen egyenértékű egy sisakkal, ütővel vagy autóval. A Last Chance U (Utolsó Esély Egyetem) pedig megadja ezt nekünk, a sisak lekerül, és egy arcot, egy történetet ismerünk meg. A LANEY és az INDY esetén is 8-8 rész, 46-68 perces epizódok mutatják be az iskolát, a tanárokat, az edzőket és legfőképp a diák-sportolókat.
Nagy előnye a Netflixes sport-dokusorozatoknak, hogy nem kell a sport szakértőjének lenni, kellően jól megismerjük a sport alapjait a narrációból, és az epizódok kisebb része foglalkozik a meccsekkel. Leginkább a felkészülést, a menedzseri részt és a csapat tagjait ismerjük meg, mindazt, ami a színfalak mögött húzódik meg, ezért lesz ennyire emberközeli a sorozat.
A 8-8 rész alatt két merőben eltérő edzőt és szemléletet ismerünk meg. A LANEY esetében ott van John Beam, egy nyugodtabb, tapasztalt edző Oaklandből. Ellentétben Jason Brownnal, az INDY edzőjével, akinek mottója „utálj most, szeress később” (Hate me now, love me later), egy sokkal forrófejűbb edző, igazán rendhagyó módon képzi a játékosait.
Nagyon ajánlom a sorozatot azoknak, akik szeretik a dokukat, amerikai focit, vagy szeretik az életszerű történeteket.
Egy csapatnyi mindenre elszánt fiatal kész keményen küzdeni azért, hogy bekerülhessen az NFL-ben.
Szereplők: Ron Ollie, John Iii Franklin, Buddy Stephens, Brittany Wagner, Frank Wilson Jr.
