A film értékelései sehol sem rosszak, inkább az átlagostól kissé jobbak. Sőt, olyat is olvasni, miszerint az "egyik legjobb börtöndráma". Jajj annak, aki ezeknek hallgat, jajj!
A koncepciója nem bonyolult, de más filmek (Shot Caller) esetében néha működőképes, sajnálatos, hogy ez a film a néhán kívül esik. A főhős börtönbe kerül egy balhé miatt és a börtönön belülről kell megvédenie a kinti családját. Ez a felállás azért lehetne marha jó táptalaja bármilyen drámának, mert az ember, ahogy egyre mélyebbre és mélyebbre süllyed a börtönben, úgy válik egyre inkább csak ábránddá a szabadulás, a normális vagy bármilyen élethez történő visszatérés.
A börtönön belül a státuszát nem a kocsija és a háza jelenti, de nem is a puszta fizikai ereje, habár utóbbi jól jöhet. Hanem az, hogy mire hajlandó valaki, mit vállal be. Minél többet vállal be, a börtönön belüli státusza annál magasabbra kerül. A börtön falai között jelenlévő szervezett bűnözésbe alászállás az adott főhős belső vívódásának fő oka, jellemfejlődésének (degradálásának?) a mozgatórugója, katalizátora. Odaadja-e szabadságát a családjáért? A későbbiekben pedig érdemes elgondolkoznia azon, tényleg az volt a fő oka a purgatórium irányába történő szenvtelen menetelésének, hogy megvédje azokat, akiket szeret?
Esetleg ezt akarta? Vagy van az egésznek bármi jelentősége, miután már elérte a mélypontot? Remek drámai alapanyag lehet az a hely, ahol idővel az ember személyisége felolvad, alaktalanná válik, ahol nincsenek igazi barátok. Ahol a legnagyobb szabadságot ott kaphatja meg, ahol a legkisebb a mozgástere: a magánzárkában. Az szellemi tér apró, csöndes szigete ez egy börtönön belül, de mégis csak sziget. Azon kívül a fizikai térben nagyon, szellemileg teljesen korlátozva van az ember. Ki van téve az erőszaknak, a megfélemlítésnek, megalázásnak, meg az úgy általában vett emberi gonoszságnak. Lényegében annak, amit magyarul csak úgy hívunk: a gecizésnek.
A film egy fickóról szól, aki a film elején elveszíti a munkáját, ennél a jelenetnél már egyből ki is emelik, hogy milyen egyenes és egyszerű ember ő. A szimpatikus kisember, vagy valami olyasmi. Amikor hazaér, kiderül, hogy a barátnője megcsalja, szóval puszta kézzel szétveri a kocsiját: letépi a motorház-tetőt, ököllel beveri az ablakot, ilyenek. Hősünk bebattyog a házba, hogy megbeszéljék, amit ilyenkor meg kell, és meg is történik, ahogy annak egy ilyen filmben meg kell. Drogfutár lesz, mert így csak egy egyszerű házra van pénzük, úgy meg egy jó házra. Később, ahogy lenni szokott, a munka elcsesződik, jönnek a zsaruk, de a mexikóiak, akikkel együtt dolgozik elkezdenek a rendőrökre lőni. Emberünk jó hazafi, két amerikai zászló is megtalálható a házán, tehát meg kell mentenie a szolgálatot végző honfitársait.
A karaktert látva tényleg az ember szíve szakad meg. Ezután bekerül a börtönbe, köpni nem köp. Később közlik vele, hogy maradt 3,2 millió dolláros adóssága, szóval le kell dolgozni, át kell jutnia egy másik börtönbe, egy szigorított intézetbe, ahová a nagyon durva rabokat szállítják, hát szolgáljon rá a "nagyon durva" jelzőre. Különben irgum-burgum és a feleségének, valamint a közös gyereküknek annyi. Jöhet az alászállás a börtönvilág poklába és ebben nincs köszönet. Legalábbis nézői oldalról. Vincent Vaughn felsőtestét úgy mutogatják, mintha valami izmos állat lenne, úton-útfélen olyan megjegyzéseket tesznek rá, mint "... akkor az izom csak mutatóba van?", miközben szegény nem néz ki rosszul, csak hát nem is jól, leginkább sehogy. Az egész értelmetlen, ha kivennék a filmből a keménykedős részeket, semmi sem változna. A börtönben lerendezi az őröket és rendkívül hitelesen nem magánzárkába kerül, hanem egy másik börtönbe.
Az út, ami során a szegény Vincent Vaughn által játszott Bradley-t átszállítják a Red Leafbe, akár szimbolikus is lehetne. Az a kapocs a film két, teljesen különböző része között. Rendezésben, forgatókönyvben, annak a film saját világán belül számító következetességének szempontjából, színészi alakításokban, még ha nem is túl acélosak addig sem. Mindenben.
Az út előtt a film egy nagyjából korrekt börtönfilm, a drámától azért elég messze van. A drámai hangulathoz történet, karakterek, illetve színészek is kellenek, itt viszont egy karakter és egy színész van, a többiek az ő statisztái. Kapunk egy nem túl erős eredetsztorit, egy béna ürügyet, aminek a hatására börtönbe kerül, utána egy darabig láthatjuk azt, amit a rendező és a forgatókönyvíró valószínűleg a karakter belső vívódásának szánt. Már a busz megérkezésekor látni, hogy ezen a ponton kezdett szétesni a film. A szigorú és őszhajú börtönigazgató, aki úgy néz ki, mint egy katona, szivarral a szájában odasétál Bradleyhez keménykedni. Ettől a ponttól kezdve pedig kezd szétesni a film cselekménye, az egyetlen pozitívum, amit el lehet mondani a filmről, hogy a verekedős jelenetek kellően brutálisak, bár azt is meg kell jegyezni, hogy valószínűleg a korosodó főhős miatt kissé lassúak is. A film végi fordulat mérföldekről látszódik és csak azért nem hisszük el, hogy jön, mert már az összeköttető első feltűnésekor sejteni. Persze minden pont úgy alakul, ahogy Bradleynek jó. A végső 15-20 perc pedig kabaré. Aki nem érti miért, annak van egy jó hírem! Valószínűleg tetszett neki a film. 10/2
63 Büntető ököl (2017)
Bradley, az egykor profi boxoló lába alól teljesen kicsúszik a talaj. Hogy családjának továbbra is jó életet tudjon biztosítani drogfutárként kezd el dolgozni. Egy balul elsült... több»
Szereplők: Vince Vaughn, Don Johnson, Udo Kier, Jennifer Carpenter, Pooja Kumar
