A galád család

2022.08.29 14:39 Artemisia Olvasottság: 124x

5

Jordan Peele debütáló rendezésével meglepően magasra tette a mércét. Progresszív, friss és eredeti horrort tett le az asztalra, melynek kiválóan használt műfaji elemei és jól megírt története, valamint társadalmi mondanivalója mellett sem lehet szó elmenni.

A Tűnj el! ugyanis aktuális, ám kényes témához nyúlt, méghozzá vakmerő provakatíven : a fekete és fehér emberek közötti ellentétet állítja középpontba, de nem a hagyományos módon: itt nincsenek sem ártatlan fehéreket terroroizáló feketék, sem elnyomott feketéket vegzáló fehérek, nincs mindent elsöprő rasszizmus. Van azonban egy fekete férfi, Chris és egy fehér nő, Rose bimbózó kapcsolata, amely elérkezett ahhoz a mérföldkőhöz, hogy Rose bemutatja a családjának Christ. A fekete férfi joggal nyugtalan a konzervatív fehér családdal való találkozás miatt, és a találkozás tényleg nem úgy sül el, ahogyan Chris várta: a család ugyanis nemcsak hogy tárt karokkal fogadja, hanem mintha kifejezetten örülnének Rose választottjának. A gyanúsan szürreális helyzet azonban hamarosan félelmetessé válik, amikor az Armitage család éves partijára megérkeznek a vendégek: idős, jómódú fehér házaspárok, akik leplezetlen csodálattal viseltetnek nemcsak Chris, hanem maga az afroamerika lét iránt.

Peele hosszúra nyújtja az expozíciót és lassan, lépésről lépésre tekeri egyre feljebb a parafaktort. A végkifejlet hideglelős, maga a finálé meglehetősen egyszerű, de így is durva, nyers és véres.

Elgondolkodtató eszmecseréket is belecsempészett a a rasszizmus természetének megváltozásáról, a pozitív előítéletekről és sztereotípiákról, (pl.a vendégségbe érkező fehér nők vásári lóként mérik végig Christ, a testalkatát, az izomzatát és a szexuális potenciálját taglalva, a fehér férfiak szerint pedig a fizikai ereje lehet átlag feletti). Az érdekes momentumok közé tartozik még, amikor az egyik fehér vendég megjegyzi, hogy most divatos feketének lenni. Ellenben Chris barátja, Rod nem bízik a fehérekben és attól fél, hogy barátja szexrabszolgaként végzi. Peele jól érzékelteti, hogy bár a rasszizmus természete az utóbbi időben átalakult, de ez a két csoport még mindig nem érti meg egymást igazán.

A karakterek nagyon jól vannak felépítve és bár kifejezetten A-listás sztárokat nem igen találunk, a színészi játékokra nemigen lehet panasz.

Chris szerepében Daniel Kaluuya egyformán hitelesen és átélhetően reagál az olyan hétköznapi helyzetekre is, mint pl.a barátnője családja előtt való feszengés, az ismeretlen társaságban való idegenkedés, és az olyan extrém helyzetekben is, ahol az életéért küzd.

Rose szociopata szüleinek szerepében remekül játszik Bradley Whitford és Catherine Keener is, valamint Caleb Lendry Jones is remekel a fiatal Charles Mansonra hajazó Jeremy szerepében.

Allison Williams pedig szintén nagyszerű Rose szerepében, hiszen az utolsó percig nem lehet tudni, hogy kinek is az oldalán áll ő valójában.

Az utóbbi időben születtek kiemelkedő alkotások a faji előítéletekről, de olyan frissen, ahogyan Jordan Peele, még egy film sem elmélkedett a témáról, hiszen egy új oldalára világított rá a kérdésnek. És azzal, hogy mindezt horrorrba csomagolta, a műfajnak is jót tett, hiszen ilyen újszerű, eredeti ötleteten alapuló és izgalmas horror ritkán érkezik, pedig a Tűnj el! sikere is bizonyítja, hogy van igény az ilyen alkotásokra.