A filmipar egyre inkább támaszkodik a szinte kivétel nélkül biztos befektetést jelentő folytatásokra, franchise filmekre és remake-ekre. Ameddig ezek a produkciók bevételi szempontból sikeresek, márpedig az eddigi tendenciák alapján kasszasikerekről beszélhetünk, addig a mozik rendszeres vendégei lesznek az újra és újra mesélt történetek, visszatérő ismerős karakterek és már jól ismert világok.
A remake hullámok közül is az egyik legsikeresebb a Disney stúdió saját animációs klasszikusait feldolgozó élőszereplős filmjei. Így idén az Aladdin feldolgozása után már másodjára ülhetünk be egy örök klasszikus modern technikával elkészített remake-jére, Az oroszlánkirályra. Az eredeti animációs film bemutatója után 25 évvel ismét átélhetjük Szimba kalandjait, énekelhetjük az azóta is töretlen népszerűségnek örvendő dalokat és sírhatunk ismét Mufasa halálán. Mindezt „élőszereplős” változatban, modern CGI technikával megvalósítva a korábbi 2D animáció helyett.
A történet nem tartogat meglepetéseket, azt kapjuk, amire jegyet váltunk. Az oroszlánkirály ebben a tekintetben biztosra megy, és a rendező, Jon Favreau, akinek a Dzsungel könyve remake-et is köszönhetjük, nem vállalja a kockázatot, hogy bármin is változtasson egy ekkora klasszikus esetében. A játékidő hiába hosszabb fél órával az eredeti filmhez képest, az egyes jelenetek és gyakran konkrét beállítások is egy az egyben visszaköszönnek az 1994-es változatból. A film olyannyira támaszkodik elődjére, és meg se próbál változtatni azon, hogy teljes dialógusokat emel át, így aki jól ismeri a mesét, azt tényleg nem érheti semmi meglepetés. Ennek ellenére az afrikai környezetbe ültetett, állatszereplőkkel eljátszott shakespeare-i királydráma a mai napig nagy hatású, izgalmas történet, ami az egész család számára, kicsiknek és nagyoknak egyaránt feledhetetlen élményt nyújt. Ugyanakkor felvetődik a kérdés, ha valóban ennyire azonos a korábbi filmmel az új változat, megéri-e jegyet váltani rá, vagy inkább nézzük újra az eredeti mesét, ha arra vágyunk?
A film kendőzetlenül épít a nosztalgiára, és azt adja nézőinek, amit ígér. Azt az élményt akarja megismételni, amit a mostani közönség még gyerekként tapasztalt meg, és most a saját gyerekeivel élheti át újra. Ennek érdekében pedig lemond bárminemű kreativitásról, és feláldozza azt egy alapanyaghoz hű adaptáció oltárán. Az egyetlen, ámde szembetűnő változás a film látványvilágában van, ami most modern 3D animációval varázsolja elénk a korábbi rajzfilmet. És ez a mostani film legnagyobb hátránya is. Ugyanis hiába szemet gyönyörködtető és káprázatos az új technika, a fotórealisztikus állatok nem közvetítenek úgy érzelmeket, mint a gondosan megtervezett rajzolt szereplők. Így olyan hatást érnek el, mintha egy remek történetben faarcú, mimikátlan szereplőkre cserélnénk a színészeket. A valósághű állatokkal előadott jelenetek idegennek hatnak, és ettől lélektelennek tűnik a film. Hiába fülbemászók még mindig Elton John dalai, és erőteljes Hans Zimmer aláfestő zenéje, a rajzolt szereplők élettel teli tekintete és kisugárzása nélkül a karakterek üresnek hatnak, így nem is könnyű izgulni értük. Amíg a Dzsungel könyve esetében a realisztikus megközelítésmód új fénybe helyezte a történetet, addig a rendező ezúttal melléfogott a technika alkalmazásával, és hiába van látszólag minden a helyén, a lényeg mégis elvész a filmből.
A negatívumok ellenére Az oroszlánkirály még mindig jó élmény lehet az eredeti mese rajongóinak, akik ismét a mozi sötétjében találkozhatnak kedvenceikkel, de nem gazdagítja tovább az eredeti mese örökségét, és pár év múlva is inkább az animációs filmet érdemes elővenni a történet kedvelőinek.
73 Az oroszlánkirály (2019)
animáció | családi | dráma | kaland | musical
Az afrikai szavannák királyának, Mufasának fia születik, akinek az a sorsa, hogy átvegye apja helyét a trónon. Csakhogy a király testvére, a korábbi örökösnek számító Zordon... több»
Szereplők: Seth Rogen, Chiwetel Ejiofor, Donald Glover, James Earl Jones, Alfre Woodard
