Mivel az énem egy elég nagy hányada fura módon szívesen húz a magány felé, így a kezdetektől el tudtam süllyedni a filmben. Egyszerre volt Solaris (regény), Moon és Interstellar érzésem. A film felénél előre kellett dőlnöm, és minden idegszálammal figyelni, annyira behúzott. Konkrétan azt kívántam, hogy NE csesszék el, mert eddig nagyon jó.
A második fele... Ha már Neptunusz, volt egy film, a Halálhajó, az egy sarokkő, ami a Neptunuszt piedesztálra emeli. Az a film ad, ez a film elvesz.
*** Spoiler Alert! ***
Sci-Fi vonalon ez a film megbukott, magány vonalon kiüresedett. Ne akarja senki beadni nekem ilyen távolságok és látvány mellett, hogy mindenki a semmiért jutott el odáig! Ne legyen már az a film konklúziója, hogy minden, ami fontos, ami van, az a Földön van, minden másban csak hiszünk, vagy még csak nem is hiszünk, igazán csak keresünk, de nem találunk... Ez vicc. Hülyeség. Klisé végjátékkal, értelmetlen kiteljesedéssel, vagy még inkább kiteljesedés nélküli értelmetlen konklúzióval. Ezt a filmet a magány sem menti meg. És ezt nagyon sajnálom.
Sci-Finek nagyon kevés, lélektani nyomasztó önmegismerő tanulmánynak felületes. Nagyon sajnálom, hogy ilyen büdzsé és ilyen jó szereposztás és színészi játék mellé megint egy pocsék forgatókönyv párosult. Sárba fogják tiporni a műfajt. Ezen a vonalon tucatnyi jobb film létezik ennél. Nagyot csalódtam benne a végére.
*** Spoiler Alert vége ***
Megint egy film, amiből sokkal többet ki lehetett volna hozni. Ajánlom helyette a Halálhajót, bár más műfaj, de az deep space story. Ez semmi. A látvány természetesen szuper. Ennyi, és az első fele az érdeme.
