Rég láttam ennyire megkapó, izgalmas - és részben látványos előzetest, mint az Overlordé. Hiába vártam egy premier dátumot, sajnos a hazai mozikat elkerülte. Nagy kár... ugyanis többet mutat a megszokott B-kategóriás filmeknél. Erre már az is jól utaló jel, hogy a legszigorúbb értékelésekkel megáldott Rotten Tomatoes oldalán is, 80%-on áll. A film rögtön a sztori közepébe vág, egy tíz perces, bevetés előtti pillanatokban ismerhetjük meg a főhősöket. Amit kell, azt ez idő alatt megkapjuk, sajnos a karakterek nem túl sok jellemábrázolással vannak megáldva, így be kell érnünk azzal, ami van.
Amint beüt a bonyodalom, huzamosabb ideig képes tartani a régi vágású háborús thrillerek stílusjegyeit, ezzel jól tartva a feszültséget. A sztorinak, az előzetesbe sugallt elborult témája ezek után következik be, ami meglepően látványosra sikerült, és tartani tudja azt a - mondjuk úgy, komolyságot - hogy ne menjen át az egész egy zombis gagyiba, hanem igen is megmaradjunk a háborús filmek adta hangulatnál. Számomra ez a tényező emeli ki az Overlordot, a tucatfilmek sorából.
A lezárás szintén egy pozitív csalódásként hatott rám, mert nem gyalázza meg a történelmet. Az egészet beállítja egy ,,eltitkolt eseményként", amit a néző a látottak után, abszolút meg tud emészteni. Gyakran emlegettük haverokkal, hogy Return to Castle Wolfenstein videójáték megérne egy filmes feldolgozást, mert az ötlet óriási. Hát ilyen filmes adaptáció sajnos hosszú évtizede csak várat magára, de eddig az Overlord áll hozzá a legközelebb. J. J. Abrams nevével okkal lehet egy filmnél hencegni, és az olcsó költségvetés ellenére a látványra itt sincs panasz. Mint a háborús filmek, mint a horror rajongók tehetnek egy próbát, szerintem pazar az itt látott műfajkeveredés.
