Nem tudom, a magyar nézőközönség számára mennyire ismert ez az alkotás, de úgy sejtem, hogy sajnos nem csaptak neki túl nagy hírverést errefelé, és magyar nyelvű értékeléseket sem igazán olvastam róla, ami megint csak azt jelezheti, hogy a film létezésének híre sem juthatott el túl sok emberhez. Márpedig nem hinném, hogy túl sok görög filmet tudna felsorolni az átlag honpolgár, és kissé elkeserítő, hogy a saját kontinensünk filmtermését sem ismerhetjük meg, mert mindenhonnan a hollywoodi gagyi és a török, mexikói stb. szappanoperák zúdulnak a nyakunkba.
Ha leegyszerűsítve nézzük a dolgokat, akkor azt mondhatjuk, hogy egy thrillert láthatunk itt, horrorisztikus elemekkel megfűszerezve. Ez azonban csak részben igaz, mert a történet ennél mélyebb mondanivalóval bír, egyrészt tele egzisztenciális drámákkal, másrészt fontos erkölcsi kérdések felvetésével. Az okosan felépített sztori látszólag széteső szerkezetű, a néző nem igazán tudja, hogyan is fognak egymáshoz kapcsolódni a cselekményszálak. A film ugyanis – legalábbis első pillantásra úgy tűnik – három fonalat vesz fel.
A bevezető néhány perc egy családi idillt ábrázol, amiről a rutinos filmnéző már tudhatja, hogy a későbbiekben biztosan vissza fog ide utalni a történet. Aztán a főcím után egy motoros szerelmespárt letarol egy autó, majd újabb snitt, és meggyilkolnak egy nőt egy lépcsőházban. Itt kapcsolódik be a történetbe a film főszereplője, a kriminalisztikát tanító Dimitrisz Lainisz (Pigmalion Dadakaridisz), akit felkérnek egy másik gyilkossági ügyben való nyomozás segítésére. Ahogyan a cselekmény halad előre, úgy áll össze fokozatosan a kép a nézőben is, s kiderül, hogy több, balesetnek tűnő esemény is gyilkosság volt, amelyek mind kapcsolatban állnak egymással.
Habár a rendőrség is jelen van a filmben, valójában Dimitrisz folytatja le a nyomozást, akiben számtalan erkölcsi kérdés is felmerül. Van-e joga bárkinek is megölnie a büntetést elkerülő bűnösöket? Lehet-e megváltása az akár lelkileg, akár testileg megnyomorodott embereknek? Létezik-e Isten, és ha igen, meghallgatja-e az emberek kéréseit, illetve hol van akkor, amikor ártatlanok élete törik derékba, a bűnösök pedig elkerülhetik a büntetést?
Közben Dimitrisznek a saját problémáival is meg kell küzdenie, hiszen gyakorlatilag csak a kórházban ápolt, haldokló édesapja van neki, az életét magányban tölti, kissé autista. A főszereplő figurájában tehát egy "antihőst" kapunk, aki nem topmodell külsejű, aki gátlásos, akinek úgymond nincsenek szuperképességei, de éppen az esendősége miatt válik mélyen emberivé, s a film is jórészt ezzel üt el a hollywoodi nyáltengertől. Habár néhány ponton a melodráma határát súrolja, mégis átérezhető Dimitrisz szenvedése, őrlődése, és férfiasan bevallom, a kórházi jeleneteket én is megkönnyeztem (sajnos nekem is van tapasztalatom a szülő elvesztésével kapcsolatban, bár nem ilyen formában. Az egész történetet ez a nyomasztó hangulat uralja, a magány, az emberi kiszolgáltatottság mindvégig jelen van, és ugyan a thrillerek számos kliséje felfedezhető a történetben, ezzel a hangsúlyos emberi komponenssel a film mégis másabb – vagy több – tud lenni egy amerikai tucatthrillernél.
Az operatőri munka (visszafogott színhasználat, sok sötétben játszódó jelenet) és a zene is ezt a szenvedésekkel teli, komor világot mutatja meg, amelyben az emberek megváltás, egy szebb élet után áhítoznak. És ami számomra sokat mondott a filmben, az a lelki társak megtalálásának lehetősége. Szerintem a történet egyik leghangsúlyosabb üzenete éppen az, hogy mindenkinek szüksége van lelki társra (akár egy barát, akár egy szerelem személyében), aki megérti és támogatja őt, aki a hibáival és bűneivel együtt is elfogadja őt.
Nem szeretnék szuperlatívuszokban beszélni erről a filmről, mert korántsem tökéletes alkotás, de szerintem az egyik legnagyobb erénye pontosan az, hogy mer kicsit "hétköznapi" lenni, mer "emberi" lenni, kellő érzékkel adagolja a drámaiságot, és olyan karaktereket sorjáztat fel, akiknek az érzelmeivel, indulataival könnyen azonosulhat a néző is, akik nem legyőzhetetlen, mindentudó amerikai szuperfigurák, hanem egyszerű, esendő emberek. És szerintem az alkotók végtelenül szellemes és szimpatikus húzása volt az, hogy habár a főhős természetesen kideríti, ki áll a gyilkosságok mögött, mégsem ítélkezik, nincs leszámolás, csupán mélyenszántó morális kérdések megvitatása.
Kétségtelen, hogy lehet ilyen-olyan hibákat találni a filmben, de úgy vélem, kiemelkedik a thrillerek tengeréből, és végre egy kicsit egyedi hangnemet mer megszólaltatni. A történet végig leköti a nézőt, még a kevésbé mozgalmas jelenetekben is, és számomra érdekes élményt nyújtott. Egyáltalán nem bántam meg, hogy megnéztem a filmet, elgondolkodtató volt.
75 Eteros ego (2016)
dráma | krimi | misztikus | thriller
Egy kriminalisztika professzor egy matematikus segítségével próbál megfejteni öt, egymáshoz nem kapcsolható gyilkossági ügyet. Az eseteket ugyanis csupán a Pitagorasztól vett... több»
Szereplők: François Cluzet, Pigmalion Dadakaridis, Dimitris Katalifos, Manos Vakousis, Ioanna Kolliopoulou
