Amikor Jarmusch legutóbbi filmjéről, a Patersonról olvastam, feltűnt, mennyien írják azt, hogy a rendező 2016-os filmje visszakanyarodás a pályakezdéshez, főleg ehhez az 1984-es filmjéhez. Mindkét filmmel a hátam mögött a fenti állítást én is csak megerősíteni tudom: egyszerű, minimális eszköztár, hétköznapi, karakterközpontú történet, lassú tempóban hömpölygő történetvezetés. Ezt éreztem a Paterson és a Florida, a paradicsom esetében egyaránt. Ami azonban még feltűnőbb volt, hogy Jarmusch e korai filmje nincs másfél óra, mégis olyan lassan halad (ki is mondhatjuk: izgalmakban nem dúskál), hogy minden egyes perce kétszer olyan hosszúnak tűnik, amelyre még rá is erősít az, hogy a vágások egy része úgy van kivitelezve, hogy pár másodpercig csak a fekete képet láthatjuk. Félreértés ne essék, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a Florida, a paradicsom egy unalmas film lenne, csak egyszerűen egy olyan befogadói hozzáállás kell, amelyet napjaink kommersz, látvány-orientált filmgyártása tűzzel-vassal próbál kiirtani a nézőből. Jarmusch azonban szeret szembemenni a trendekkel, szereti más kihívások elé állítani a nézőjét, én pedig pont ezt szeretem benne.
Akár büszkék is lehetünk rá, hiszen egy magyar karakter került a film középpontjába: Éva, aki megérkezik az Új világba, az Egyesült Államokba, ahol unokatestvére (Willie, aki szintén magyar bevándorló) és a nagynénje, Lotte él (a néni esetében egyből eszembe jutott egy párhuzam a Szellemkutyában látható fagyi árussal, aki csak franciául beszélt, igaz, itt Lotte néni néha bemondta a mondandója angol megfelelőjét is. Úgy látszik, az író-rendező szereti a nyelvi sokszínűséget alkalmazni filmjeiben). A film úgy 20-25 perc után egy road-movie-vá válik: New Yorkból először Cleveland, majd Floridába fog vezetni Éva, Willie és barátjuk, Eddie útja, ám a paradicsomnak ígérkező új helyszínek közel sem azzal kecsegtetnek, ahogy azt a szereplők elképzelték. A film elején és végén látható reptéri jelenettel pedig egy szép keretbe illeszkedik be ez az egész.
Maga az utazás motívum e nagyon egyszerű, s kicsit sem izgalmas történet mögé bújva is hangsúlyos szerepet kap: leginkább Éván lehet ezt észrevenni, s nemcsak az utazás fizikai megnyilvánulásán, hanem hogy mindez miként köszön vissza a hozzáállásán, a kedvén, s a gesztusain egyaránt. Az ő esete arról tesz tanúbizonyságot, hogy az Ígéret földje csak egy ábránd, ám végső tettével úgy tűnik, inkább választja ezt a hamis képet, mintsem azt, hogy visszatérjen oda, ahonnan elindult. Ám az előbb említett motívum Willie esetében is változást fog eredményezni, méghozzá nem is akárhogy.
Elismerem, tényleg nem egy érdekfeszítő alkotás a Florida, a paradicsom, lassan halad, de mégis megéri rááldozni időt, mert elgondolkodtat, néha még meg is nevettet (egy-egy mozgalmasabb jelenet itt kétszer olyan mozgalmasnak tűnik), és egy érdekes üzenetet közvetít Amerikáról, ottani és bevándorló emberekről egyaránt. És még egyszer hangsúlyozom: külön pluszpont jár azért, hogy egy ilyen filmben épp mi, magyarok kerültünk a középpontba.
86 Florida, a paradicsom (1984)
dráma | road movie | vígjáték
A Florida, a paradicsom című filmben Eva 16 évesen úgy dönt, hogy elhagyja Magyarországot, és Amerikában, pontosabban Ohióban kezd új életet nagynénjénél. Meglátogatja... több»
Szereplők: John Lurie, Richard Edson, Bálint Eszter, Cecillia Stark, Danny Rosen
