HOZZÁSZÓLÁSOM CSELEKMÉNYMEGJELENÍTÉST TARTALMAZHAT!
Kezdeném ott, hogy az első részt tévében volt szerencsém látni. Ha egy mozizósabb korszakomban készült volna és került volna a hazai mozikba, akkor valószínűleg beültem volna rá, mert, ha egy Sylvester Stallonét összeeresztenek egy Arnold Schwarzeneggerrel, arra ideális esetben azt mondja az ember, hogy az már valami. Teszem hozzá, én az Expendables filmekkel valahogy nem tudok mit kezdeni. Részben azért, mert hiába tűzdelték tele akciósztárokkal, szerintem méltatlanul kihagytak valakit az egész projektből. Másrészt ennek első részét is először tévében volt szerencsém látni, és egy idő után simán elaludtam rajta; a többi részébe csak belenéztem, valahogy nem volt hozzá türelmem.
A Szupercella valahogy mégsem volt képes becsábítani a mozikba. Pedig amúgy azt kell, hogy mondjam, hogy tűrhető lett. A második rész úgy igazából már fel se keltette az érdeklődésem. Igazából ragaszkodó típus vagyok. S nálam a Schwarzenegger–Bautista csere valahogy kiverte a biztosítékot; pláne úgy, hogy igazából fogalmam se volt, hogy ki az a Dave Bautista. A harmadik rész sem keltette fel az érdeklődésem; nem terveztem, hogy megnézem. Csak egy családtagommal épp intéztünk valamit egy bevásárlóközpontban; a helyi mozi kínálatában nem ment semmi jó, s ő ragaszkodott ehhez a filmhez, s végül hagytam magam rávenni. Sajnos pár percet lekéstünk az elejéből. Amikor beértünk a terembe, egy bunkó fazon ott ült a helyünkön – sajnos ez a mozi vonzza az ilyen embereket –, a lábai konkrétan a magasban. Ami egyébként azért furcsa, mert igyekeztem olyan helyre kérni a jegyeket, hogy sem előttünk, se mögöttünk ne legyen senki, s a mi sorunkba – legalábbis arra a részre – sem szólt senkinek a jegye. Mivel késve értünk be a terembe, nem álltunk le vitatkozni.
Sajnos a filmet illetően beigazolódott a rossz előérzetem. Egy igazi jó film magába szippantja az embert a moziban vagy a tévé előtt ülve; az agya kikapcsol, vagy úgy is fogalmazhatnánk, hogy OFF üzemmódba kapcsol, közben mindent elfelejt, és magával ragadják a történések még akkor is, ha az a film esetleg tele van hibák tömkelegével. Na igen, amúgy az, hogy egy film tele van hibák tömkelegével, elvileg kizárja azt, hogy jó film legyen. Viszont a napokban egy másik moziban egy másik filmet nézve tapasztaltam, hogy ez gyakorlatilag nem így van. Mert például, amíg a film vélt hibáival foglalkozik, addig elfelejt a saját gondjaival foglalkozni; másrészt elképzelhető, hogy a film hangulata baromi jó, és utána is ilyen hangulattal távozik a moziból az ember, ami ideális esetben sokáig megmarad. Ha a Szupercella 3-at tekintjük... Az a baj, hogy a játékidejének úgy 10 %-ában tudta igazán lekötni a figyelmem, szerintem amúgy kevesebb. S ebbe a 10 %-ba beletartozik az utolsó jelenet és a felgördülő stáblista közti rész... Mostanság divat lett, hogy filmek végén kicsit más színvilággal, talán kicsit lelassítva kiragadnak a filmből jeleneteket, például a főszereplők egy-egy nagy pillanatát. A Szupercella 3 esetében is ez történt, s valami elképesztő jó zene szólt közben. Szerintem sokkal több értelme lett volna az egésznek, ha ez tölti ki a film játékidejét. Egyébként szinte mindig meg szoktam várni a stáblista felgördülésének legvégét. Most nem így tettem, már az elején mentem kifelé. Valahogy olyan jelentéktelen volt az egész film, nem méltó a címéhez. Különösen az első rész után nem, ami úgy is magasra tette a mércét, hogy csak tűrhető volt. Szerintem amúgy eleve nem volt értelme folytatni, legalábbis így nem. Mondjuk nem emlékszem, hogy konkrétan milyen "cellák" voltak az első részben, pedig alig pár hete láttam utoljára; illetve a "sütödére" emlékszem, meg arra, hogy egy elvileg hiperszuper technikai felszereltségű hajó lett berendezve börtönnek. Most ehhez képest a 3. részben kaptunk egy balkáni pöcegödröt egy erdő közepén, amiben az volt a pláne, hogy a föld alatti csatornahálózata állítólag olyan, mint egy labirintus. Hát nem tudom... Így utólag belegondolva, azok a jelenetek, amelyek ezt igyekezték prezentálni, számomra kicsit olyanok voltak, mintha épp egy lassított hardcore Scooby Doo-mozifilm jeleneteit látnám, szinte már várja az ember a kísérteteket, meg a kutyaugatást. Na igen, amúgy szerintem pár vérszomjas, vicsorító kutya még jót is tett volna a filmnek, legalábbis ártani nem ártott volna. Mert egyébként a filmbeli gonosz karakterek egyszerűen jelentéktelenek, nem igazán komolyan vehetők voltak.
Itt van például ez a Devon Sawa... Valamiért A vadon szava című Jack London-klasszikus jut róla eszembe; na most a Szupercella 3-ban a vadon konkrétan szinte kussban volt. 19 évvel ezelőtt láttam utoljára a Végső állomás című filmben. Igazából tetszett, s talán még ő maga is szimpatikus volt. Ehhez képest most fel se ismertem, sőt még ismerős sem volt az arca. Csak az említett, film végi "zenés feliratos jelenetes" formációban tűnt fel, hogy jaj de ismerős a neve. Jó, mondjuk az elmúlt 19 évben szerintem egyetlen filmben sem láttam, de előtte sem volt számomra ismerős a neve. Valahogy a többi gonosz karakter is felejthető volt. Annál viccesebb – sajnos rossz értelemben –, hogy egy olyan "rossz arc" szolgáltatta a film "legizmosabb" jelenetét Dave Bautistával kooperálva, akiről korábban úgy igazán fel se tűnt, hogy azt megelőzően egyáltalán szerepelt a filmben, hanem szinte csak úgy feltűnt a semmiből. S ha már itt tartunk... Dave Bautista arca, "formája" szinte már szimpatikus... Csak épp simán elmennék mellette az utcán anélkül, hogy felismerném. Kicsit amolyan "kifordított Steve Austin". Na őt valahogy nem nevezném szimpatikus formának, bár már egész' megszoktam. Valahogy inkább emlékeztet egy frissen szabadult elítéltre, ehhez képest szinte mindig jámbor, pozitív szerepeket kap (furcsa ez a skatulya, szinte oximoron - "jámbor elítélt"), de őt felismerném az utcán. Mondjuk kettejük közt van valami közös, hogy amolyan zs-kategóriás színészek. Na jó, legyen "q-kategória", legalábbis Steve.
Ha már a kategóriáknál tartunk, egyszerűen nem értem, hogy Sylvester Stallone hogyan adhatta ehhez a filmhez a nevét. Jó, a Rocky, a Rambo, és az Expendables – kihagytam valamit? – tudjuk jól, hogy szeret folytatásos mozifilmekben szerepelni. Teszem hozzá, ezek közül valahogy csak a Rocky-filmekkel tudok igazán mit kezdeni. Szerintem nem véletlenül született meg az a filmes beszólás, hogy: "Rambo?! Az egy buzi." Bizonyára a Rambo-filmeknek is megvan a maga bája. Csak valahogy olyan furcsán áll Sylvester Stallone kezében mindenféle hatalmas fegyver, kisebb fegyverek még furcsábban. S valahogy úgy vagyok vele, mint a Bud Spencer–Terence Hill duóval. Jobban bírom, ha az öklével és az izmaival intézi a dolgokat. Na persze akkor, ha egy szinte méltó ellenfél áll vele szemben, és kerüli az olyan maszlagokat, mint: "az apád is utált téged". Igazából hirtelen nem emlékszem, hogy a fel-felvillanó első részben volt-e erre való utalás. S ami az utalásokat illeti... Tulajdonképpen a szupercellák technológiájának megszerzése körül forgott az egész sztori. Csak az a baj, hogy ez a hiperszuper technológia szinte csak utalások szintjén volt jelen, de konkrétan a technológiából úgy igazából nem kaptunk semmit, csak legfeljebb egy-egy számítógép képernyőjén láthattuk... S beszéltek róla, de erre a technológiáról folytatott kommunikációra valahogy nem tudtam igazán koncentrálni, mintha a nagy semmiről beszélnének. Ennél a technológiánál még Columbo felesége is többet ér, mert az ember felkapja a fejét már attól is, ha szóba kerül. Viszont, amikor erről a fantasztikus szupercellás technológiáról beszéltek, simán a gondjaimon rágódtam. Valahogy egyszerűen nem értem a koncepciót. Szupercella... Na igen... Csak az a baj, hogy itt még a cellák is lepukkantak voltak. S a film egy kissé sablonos.
Valahogy az is viszonylag keveset tesz hozzá a filmhez, hogy szerepelt benne 2-3, valamennyire csinos hölgy. Egyébként ez a Szupercella 3 nagyon erős ferdítéssel, szerintem tekinthető a Fortress-filmek előzményfilmjének, mert azokban nem csak duma szinten kaptunk technológiát. Jó, mondjuk például a Fortress 2-ben – ami valahogy elkerülte a figyelmem, amikor bekerült a hazai mozikba – akadtak kacagtató jelenetek, de még így is élvezhető volt. A Szupercella 3 esetében eleve azt nem értem, hogy egyáltalán hogyan kerülhetett mozivászonra. Illetve de, volt benne egy húzónév Sylvester Stallone személyében... S voltunk körülbelül 35-en a nézőtéren. De igazából nem vesztettem volna semmit, ha kihagyom. Hogy miért adok rá mégis 1 csillagot? Ez egy nagyon jó kérdés. Igazából talán az említett"izmos" jelenet, és a "zenés-jelenetes-feliratos" formáció miatt; de szinte hajlok a 0 csillag felé. Már csak amiatt is, hogy szinte csak duma szintjén kapjuk meg, ami a címében benne van, mármint a "szupercellát".
S hogy "ördögverem"... Igazából csak mosolyogni tudok ezen az alcímen. Egy bábjelenet jut róla eszembe, amelynek keretében a Paprika Jancsi elnáspángolja a kis vörös ördögöket, amik sorra potyognak a gödörbe. S az is kicsit megmosolyogtató, amit a filmben ördögveremben tituláltak. Most mondhatnám, hogy ezek után kíváncsian várom a 4. részt. ...
Lehet, hogy most szigorú leszek... Úgy kezdtem a hozzászólást, hogy "hozzászólásom cselekménymegjelenítést tartalmazhat". Csak az a baj, hogy eme film esetében erős túlzással, nagyítóval kell keresgélni már magát a "cselekményt" is. Azért azt a filmzenét megkeresem. Leginkább az alatt a pár perc alatt tudtam "feloldódni", szinte kikapcsolni a film nézése közben, nagyon csekély számú pozitívumai közé sorolható.
John Gage a hírhedt, hajdani települések omladékából épített Ördögverem erődítmény rabja. Kiszabadítása nincs sok esély, Ray Breslin és emberei mégis megpróbálkoznak a... több»
