Erik Poppe egysnittes drámája kegyetlen részletességgel, manír nélkül, brutális formában mutatja be a 2011.Július 22-én, Utoya szigetén történt terrortámadást. Az egész játékidőt így a film főszereplőjével, Kajával töltjük. Ebben az egysnittes megoldásban rejlik a film különleges nyelvezete, de ugyanakkor néha gyengíti is a cselekményt. Hiszen, miután megtörténnek az első lövések és kitör a káosz, elkezd a film tagoldódni.
Azaz a kamera meg persze Kaja, kisebb-nagyobb időközöket egy adott helyen tölt el. Ez egyáltalán nem tesz rosszat a filmnek csak egyes részeiben kicsit leülepszik a történet vezetés. És helyenként már kicsit izzadság szagúakká válnak a dialógusok. De ez leginkább azzal magyarázható, hogy baromi nehéz változatos és ugyanakkor hiteles párbeszédeket írni egy ilyen történetbe.
De ennek ellenére szerintem az egyensúly a párbeszédes valamint az a nélküli részek között egyébként teljes mértékben arányos. Egyszerűen csak Poppe kihozza a maximumot a filmjéből ami persze nem is lehet tökéletes ilyen feltételek mellett. Nagyon erősen teremti meg az atmoszférát, hátborzongató, néhol már horrorisztikus módon ábrázolja a történteket. Épp ezért is válik egy nehezen fogyasztható, baromira súlyos cucc. És ennek nagy szerepe van a fantasztikus színészeinek egyaránt. A főszereplő, Andrea Berntzen tökéletes választás a szerepre. Hihetetlen magabiztossággal, lehengerlő módon tud egyensúlyozni az alkotás széles érzelmi skáláján. Poppe azonban nem elégszik meg annyival, hogy kicsit dokumentarista szerűen elmeséli a sztorit, hanem próbál belerakni állandó életigazságokat is és ezzel a film meg feljebb értékelődik.
75 Utoya, július 22. (2018)
2011 nyarán fiatalok táboroznak egy norvég szigeten, Utoyán, és nem is sejtik, hogy az oslói bombamerénylet után ők lesznek a következő áldozatok. Amikor meghallják az első... több»
Szereplők: Andrea Berntzen, Aleksander Holmen, Solveig Koløen Birkeland, Brede Fristad, Elli Rhiannon Müller Osbourne
