A pedofil papok bűntettei és az egyház eltusolása mindig is nagy felháborodást váltott ki a társadalomból. Bármikor nyilvánosságra kerül egy újabb incidens, hatalmas visszhangot kap az ügy. Nem csoda hát, hogy a filmipar is újabb és újabb feldolgozásokkal jelentkezik. Sokféleképpen lehet megközelíteni ezt az érzékeny témát. Lehet rém unalmasan, semmitmondóan és teljesen érdektelenül, és lehet az áldozatok szemszögéből, érzékenyen és kiváló történetvezetéssel - mint az Isten kegyelméből.
Francois Ozon filmjében az áldozatok szemszögéből kerül bemutatásra egy igaz történet. Egy cselekmények fő mozgatórugója Bernard Preynat atya, aki a cserkészcsapat vezetőjeként számtalan gyereket zaklatott az évek során. A pap három különböző áldozatának belső küzdelmeit követjük nyomon a mű során, mindhárman másféleképpen dolgozták fel a történteket. Elsőként a nagycsaládos, munkájában sikeres Alexandre Guérin történetét ismerjük meg. Ezt a rendező egy nagyon érdekes módszerrel mutatja be nekünk: az áldozat, a kérdőre vont bíboros és a templomi pszichológus levelezéseiből ismerjük meg az incidens részleteit. A film középső felében a szalmaláng természetű François Debord hatalmas elszántsággal veti bele magát a pedofil papok elleni küzdelembe. Bejegyzett társaságot alapít az áldozatok számára, hogy egy jól megszervezett támadást indítsanak az egyház ellen. A film utolsó harmadában pedig Emmanuel Thomassint ismerjük meg, aki hármuk közül talán a legnehezebben tud megbirkózni a gyerekkori abúzussal, szorongással és rohamokkal küzd. Idővel mindhármuk számára megváltást hozhat a közös harc, amellyel fellépnek az őt zaklató pap és a bujtatók ellen. De vajon sikeres lesz-e ez a fellépés?
Egy sokkal mélyebb és mindemellett jóval érdekesebb megközelítést kapunk a francia műtől, mint az Oscar-díjas Spotlighttól. Míg az amerikai feldolgozás az oknyomozó riporterekre és azok munkájára koncentrál, addig a francia filmben az áldozatok belső és külső harcain van a hangsúly. S míg a Spotlight sajnos néhol érdektelenségbe fullad, sokszor követhetetlen és semmilyen katarzissal nem szolgál, addig az Isten kegyelméből bővelkedik az erős és megrendítő jelenetekben, párbeszédekben. Hihetetlen, hogy mennyire életszerűen alakítják a színészek az áldozatokat, mintha csak egy dokumentumfilmet néznénk. Egy átlagember számára elképesztő az a közöny, amelyet egyesek az áldozatok iránt viseltetnek, de ez még semmi annak a felismeréséhez képest, hogy ezeket a bűncselekményeket valóban intézményesen titkolják el a nyilvánosság elől - mind a mai napig.
Nagyon erős képek a visszaemlékezések, amikor teljes valójában látják az abúzus előzményeit, ahogy a pap "elcsábítja" a gyerekeket. Gyomorfogató látni, hogyan használja ki egy felnőtt szántszándékkal a gyerekek naivitását és a jó szándékukat. Ennél már csak egyes szülők reakciója a félelmetesebb, akik ugyancsak képtelenek feldolgozni a történteket, és ahhoz, hogy magukat védjék, sokszor elbagatellizálják az ügyet, néha pedig magát a gyereket okolják.
Ha egyetlen filmet szeretnénk megnézni ebben a nyomasztó témakörben, az mindenképp az Isten kegyelméből legyen. Nagyon kreatívan felépített forgatókönyvvel dolgozik a film, végig leköti a figyelmünket és sok-sok szemszögből ismerjük meg az ügy részleteit. S egy percig se felejtsük el, hogy a film egy igaz történet feldolgozása, amely a mai napig nincs lezárva.
86 Isten kegyelméből (2018)
A lyoni Alexander látszólag idilli életet él. Öt gyermek édesapja, bankárként kiemelkedő karriert tudhat a magáénak. Feleségével vallásos szellemben nevelik gyermekeiket, a... több»
Szereplők: Josiane Balasko, Melvil Poupaud, Hélène Vincent, Eric Caravaca, Damien Jouillerot
