A Rambo-széria méltán tett szert akkora hírnévre az akciófilmek műfaján belül. Tény és való, az Első vér képvisel egyedül igazi minőséget, hiszen nemcsak egy kiváló akciómozi, hanem egy komoly dráma is, melyben Stallone élete egyik legjobb alakítását nyújtja. Sajnos a két folytatás által Rambo neve eggyé vált az agyatlan golyózáporral. A Rambo II és III ugyanis hihetetlenül ostoba, nevetségesen bárgyú, és a melldöngető patriotizmus is inkább arcpirító, mintsem felemelő. E folytatásokra azonban mégsem lehet teljes szívből haragudni. Ehhez viszont az kell, hogy az ember áthangolja magát: ezúttal nem egy megtört veterán vívódását fogjuk látni, hanem 1,5 órányi robbanást és lövöldözést. A III. rész valamelyest lezárta Rambo sztoriját, azonban Stallone úgy érezte, van még a karakterben spiritusz, így 2008-ban még egyszer visszahozta a nagyvászonra, és dobta az előző két epizód ostobaságait, meghagyta azok erőszakosságát, és ezt az első rész drámaibb, melankolikusabb hangulatával keverte. Akkor úgy tűnt, Rambo kapott egy méltó lezárást, ugyanis a zárókép gyönyörűen keretbe foglalta a hírhedt vietnami veterán történetét. Mindez így volt egészen mostanáig.
Őszintén szólva vártam az Utolsó vért. Tudtam, hogy fölösleges, de bíztam benne, hogy Rambo kap egy Loganhez hasonló utolsó fejezetet, ahol a hős még egyszer harcba vonul, megvívja utolsó háborúját. A filmet látva pedig igen, az alapkoncepció ez lett volna. A forgatókönyv kicsit westernesebbre veszi a figurát, megvan a komótosabb tempó is és egy brutális finálé. A gond csak az, hogy 100 percben ez piszkosul középszerűen van tálalva. És bár nem lett szörnyű, a végeredmény így is elkeserítő és feledhető. Rambo tehát édesapja farmján tengeti mindennapjait. Megadatott neki a család, azonban a múlt még mindig kísérti, nem képes leszámolni démonjaival. Egy nap aztán nevelt lányát elrabolják, így akárcsak a III. részben, személyes ok miatt ragad fegyvert.
A sablon sztori nem jelenti azt, hogy ne lehetne mindezt ízlésesen tálalni. A baj az, hogy az eddig javarészt second unit rendezőként dolgozó Adrian Grunberg egyszerűen képtelen életet vinni a jelenetekbe. Beállítja a jelenetet, felmondatja a szövegeket, majd halad tovább. Ez pedig hatalmas probléma, ugyanis a film majdhogynem fele a nagy leszámolás érzelmi alapját hivatott felépíteni. Azt, hogy átérezzük Rambo fájdalmát, hogy számra nincs már mit veszíteni. A dialógusok gyengén megírtak, és ez igencsak feltűnik, mivel a karakterek szinte mindent kimondanak. Számos jelenet működött volna pusztán a képek által, viszont a film csak azért is a néző szájába akarja rágni a szereplők érzéseit, gondolatait. Ez a megoldás pedig alaposan kiheréli a film érzelmi töltetét. Az már csak hab a tortán, hogy Rambo és a nevelt lánya közötti kapcsolat sincs túlbonyolítva. Persze, mondhatjuk, hogy a korábbi folytatásokban is iszonyú nevetséges a dramaturgia, de őszintén szólva, ez még a II. rész szerelmi szálát is alulmúlja.
Az sem válik a film előnyére, hogy a lassabb tempó nem a melankolikus hangulatot emeli, hanem szimplán a játékidő hosszát szolgálja. A cselekmény ugyanis vánszorog, és előfordult, hogy szimplán toporgásnak éreztem bizonyos jeleneteket. És itt érünk el a talán legnagyobb problémához: a film semmit nem ad Rambo karakteréhez. Megint lehet említeni a II. és III. részeket, de azok bármennyire infantilisek, valamennyit hozzáadtak a figurához, John Rambo pedig tényleg megnyugvást adott neki. Itt viszont újfent a régi nóta szól: Rambo még a háborúban él, kísérti a múlt, de próbál jobb ember lenni. Nagy gond, hogy valamelyest a karaktert is sikerült kiforgatni. A jó öreg John ugyanis hihetetlen naiv, olykor meggondolatlan. Másrészt nekem nem tetszett, hogy elmagyarázzák: márpedig ő katona akart lenni gyerekkora óta. Ezzel mintegy törlik az első rész súlyát adó mondatot: Nem én akartam menni! Maguk hívtak a maguk háborújába!
A film azonban nem nézhetetlen. Akadnak az elején jópofa momentumok, és igaz, hogy végig kell ülni a hosszadalmas felvezetést, de egy igencsak ütős befejezést kapunk. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem százas vigyorral néztem a film végi mészárlást. Ott sikerült újra megmutatni, milyen is Rambo. Nem egy ész nélkül rohangáló katona, hanem egy precíz gyilkos. És bár a film tartalmilag vérszegény, az akciókról ez nem mondható el. Legalább annyi vér fröcsög itt, mint az előző részben.
Sajnos az Utolsó vér egy fölösleges felvonás a szériában. A John Rambo után ez még epilógusnak is halovány, folytatásnak pedig még inkább. Egy direkt DVD-re készített akciófilm, amit egy huszadrangú színésszel is le lehetett volna forgatni. A film vége a nagyvásznon ütött, de otthoni megtekintése inkább javasoltabb. Bízom benne, hogy Sly nem fogja tovább erőltetni a szériát.
77 Rambo 5: Utolsó vér (2019)
John Rambo utolsó akicójára készül, azonban nem lesz könnyű dolga, ugyanis ellenfele egy rendkívüli hatalommal bíró mexikói kartell. A leszámolás kezdetét veszi, Rambónak... több»
Szereplők: Sylvester Stallone, Paz Vega, Adriana Barraza, Sergio Peris-Mencheta, Louis Mandylor
