Ari Aster író és rendező 2019-es, Fehér éjszakák című alkotására sok mindent lehet mondani, talán csak azt nem, hogy középszerűre sikeredett. Már a bemutatkozó filmje, a 2018-as Örökség is kimondottan erős alkotás lett, de úgy érzem, hogy ezzel a filmjével még jobban megakarta döbbenteni a nézőjét (és szerintem sikerrel is járt).
Nem szeretném e kiváló író/rendező két filmjét összehasonlítani, bár az tagadhatatlan tény, hogy a horrorelemek mellett elég erőteljesen tartalmazott mindkét film drámai elemeket. Míg az Örökségben egy család totális széthullásának és a káoszba vezető tortúrájának lehettünk a szemtanúi, addig itt a kimondottan káros kapcsolatfüggőséget helyezi előtérbe. Vagyis pontosabban ezt inkább csak a film hátterében érzékelteti a rendező, merthogy sokkal inkább hagyja a nézőjét elmerülni egy furcsa kolónia életében és szokásaiban.
Rengeteg pozitívumot hallottam már jelen filmünkről, (és persze azért pár negatívumot is), de szerintem az egyik legjobb hatásvadász filmet tisztelhetem ebben az alkotásban. Engem annyira magával ragadott ez a fajta, teljesen más kultúrából eredendő kolónia élete, hogy amikor a rendező egy váratlant akart belevinni a cselekménybe, akkor azzal be is talált rendesen.
Nem mondanám a szó legszorosabb értelmében horrorfilmnek, hisz nem nagyon alkalmazza a már rengetegszer használt sablonokat, sőt sok esetben szöges ellentétként használja azokat, így talán még váratlanabbul értek engem egyes jelenetei. Talán ezt mondanám az egyik legerősebb aspektusának, illetve azt, hogy ezt a filmet igencsak kellemetlen nézni is, és pont emiatt nem is egy könnyű filmcsemege a Fehér éjszakák. Jó pár jelenetnél már engem is kissé emlékeztettet Lars von Trier egyes alkotásaihoz, és emiatt egyfajta művészhorrorként is tekintek erre a filmre, ahol nem a vér mennyisége és a gyilkosságok száma által kúszik magasabbra a néző adrenalinszintje, hanem a felkavaró képsorok sokaságától.
A színészek legtöbbje számomra teljesen ismeretlen volt, mégis kiváló munkát végeztek. A karakterek egytől-egyig hihetőek és jól megírtak voltak, mint ahogy a film forgatókönyvére sem lehet különösebben panaszom. A technikai kivitelezések is teljesen rendben voltak. Talán az egyik hibácskája a filmnek, hogy kissé túlságosan elnyújtották, hisz a közel két és fél órás játékidejéhez képes egyáltalán nem egy mozgalmas alkotás lett a végeredmény. Bár bizonyára ezt is tudatosan tették a készítők, hisz így volt bőven ideje a nézőnek elmerülni e rejtélyes kolónia mindennapjaiban, ahol a rettegés valahogy mindig ott van mélyen, de az igazi borzalmak csak a film utolsó negyedórájában nyernek teret.
Remélem, hogy nem igaz Ari Aster nyilatkozata, miszerint a Fehér éjszakák után már nem szándékozik több horrorfilmet készíteni. Hisz az elmúlt évek egyik legegyedibb látásmódú és leghangulatosabb horrorfilmjét (Örökség) neki köszönhetjük, de a Fehér éjszakákkal is elérte, amit szerintem el akart érni.
70 Fehér éjszakák (2019)
dráma | horror | misztikus | thriller
Az Ari Ater rendezésében készült folk horror egy baráti társaság viszontagságait követi nyomon, akik egy 90 évente megrendezésre kerülő fesztiválra érkeztek Svédországba. Az... több»
Szereplők: Florence Pugh, Will Poulter, William Jackson Harper, Jack Reynor, Ellora Torchia
