Zendaya hatalmas pozitív csalódás volt, számomra ebből a sorozatból derült ki, hogy ő valójában rohadtul tehetséges. És Hunter. Meg a lány a Szolgálólány meséjéből. Szóval, wow! Kifogástalan a szereplőgárda, tényleg. De most kicsit a sorozatról. Az első rész elég tömény volt, a töményet úgy értsd, hogy tömény szex és drog, de azt mondták, hogy ténylegjó, szóval folytassam csak és nem bántam meg. A közepe felé nagyon ráfüggtem, mert pörögtek az események, de a végefelé már megint lapos lett. Túlzott is, meg nem is, felszínes is volt, meg nem is, több fontos témába belekapott, de mégsem boncolta fel annyira, amennyire lehetett volna. Többet ki lehetett volna belőle hozni, mint amit végül létrehoztak (például a Kat szál nagyon nagyon érdekelt volna, ha jobban belemerül abba a világba, amibe került).
Viszont a végén kábé minden karakter szálát nyitva hagyták, utat adva a második évadnak, úgyhogy én akkor is a képernyő előtt leszek és elszállok Rue-val. Mert a vizualitást nagyon odatették. Teljesen át tudtam élni a drogmámort és mindezt nagyon a sorozathoz illő soundtrack listával fűszerezték meg, ami nagyon sok pluszt adott az egésznek. Szóval ez az Euphoria, néhol elkapkodott, néhol mély, néhol olyan kiüresedett, sokszor túlzó, többször totál életszerű, tehát valójában szerethető. Nem lett a kedvencem, de fontos sorozatnak tartom, remélem, a második évad is hozza majd legalább ezt a színvonalat.
Zendaya hatalmas pozitív csalódás volt, számomra ebből a sorozatból derült ki, hogy ő valójában rohadtul tehetséges. És Hunter. Meg a lány a Szolgálólány meséjéből. Szóval, wow! Kifogástalan a szereplőgárda, tényleg. De most kicsit a sorozatról. Az első rész elég tömény volt, a töményet úgy értsd, hogy tömény szex és drog, de azt mondták, hogy ténylegjó, szóval folytassam csak és nem bántam meg. A közepe felé nagyon ráfüggtem, mert pörögtek az események, de a végefelé már megint lapos lett. Túlzott is, meg nem is, felszínes is volt, meg nem is, több fontos témába belekapott, de mégsem boncolta fel annyira, amennyire lehetett volna. Többet ki lehetett volna belőle hozni, mint amit végül létrehoztak (például a Kat szál nagyon nagyon érdekelt volna, ha jobban belemerül abba a világba, amibe került). Viszont a végén kábé minden karakter szálát nyitva hagyták, utat adva a második évadnak, úgyhogy én akkor is a képernyő előtt leszek és elszállok Rue-val. Mert a vizualitást nagyon odatették. Teljesen át tudtam élni a drogmámort és mindezt nagyon a sorozathoz illő soundtrack listával fűszerezték meg, ami nagyon sok pluszt adott az egésznek. Szóval ez az Euphoria, néhol elkapkodott, néhol mély, néhol olyan kiüresedett, sokszor túlzó, többször totál életszerű, tehát valójában szerethető. Nem lett a kedvencem, de fontos sorozatnak tartom, remélem, a második évad is hozza majd legalább ezt a színvonalat.