G. I. Joe története a 60-as évek közepére nyúlik vissza. Az első akciófigura volt, mely bevezette a köztudatba a fogalmat, elindított a játékgyártás egy új ágát, valamint megalapozta a Hasbro sikerét. A cégóriásnak pedig számtalan, a gyerekkorunkat meghatározó játékot, képregényt, rajzfilmsorozatot, sőt mozifilmeket is köszönhetünk.
Az eddig készült 2 G. I. Joe filmmel – a karakter gazdag történetéhez mérten – egy középszerű színvonalat képviselt. Talán ezért is övezte akkora várakozás a 2019-ben bejelentett Kígyószem spin-offot. A filmmel kapcsolatban jó hír, hogy összeszedett forgatókönyvvel alapján készült, korrekt akciómozi, mely tisztában van a saját határaival, és nem is lépi túl azokat, nem akar több lenni egy sokszor látott, mégis szórakoztató blockbusternél. Az alapvető célja, a szórakoztatás pedig megy is neki. Bár maga a történet amellett, hogy a játékidő alatt le tud kötni, eléggé felejthető, viszont sikeresen megtámogatták a látvánnyal, a tradicionális japán táj- és utcaképekkel, valamint hangulattal. A japán harcművész filmek eszenciáját vegyíti egy modern, amerikai akció-kalandfilm elemeivel, és működik is a kettő együtt.
A rossz hír azonban az, hogy a címe ellenére amilyen kevés köze van J. I. Joe-hoz, olyan kevés köze van Kígyószemhez. A karakter teljes hátterét és személyiségét megváltoztatták, elsődleges ismertetőjegyei eltűntek. Minden indítéka és komplett életcélja a gyerekkorához köthető, noha Kígyószem karizmáját és a titokzatosság adja, ami körüllengi az eredetileg néma, az arcát sosem mutató karaktert. A filmben ezek nem jellemzők rá, bár a dialógusok olyan papírízűek, hogy mindenki jobban járt volna, ha Kígyószem itt is néma. Az arcát pedig nemcsak hogy vállalja, hanem az eredetileg germán típusú karaktert ázsiaivá tették a címszerepet alakító Henry Golding miatt.
Nagyon jó példát láthatunk arra, hogy kevéssé ismert színészeket is össze lehet válogatni úgy, hogy a játékuk rengeteget javítson az összhatáson. A legsarkalatosabb pont természetesen Henry Golding a főszerepben, aki a kőgazdag ázsiaiakkal került fel a térképre. Újra bizonyította, hogy jó színész, hiszen a játéka elviszi a hátán a karaktert, illetve nagyrészt az egész filmet, látszik, hogy szívét-lelkét beletette a szerepbe. Andrew Koji kihozza a lehető legtöbbet a papírmaséra szabott karakteréből, Samara Weaving éppen csak megvillan Scarlett szerepében, de a rövid kis jelentei hatásosak. Úrsula Corberó szintén igyekszik, de az ő bárónője nem közelíti meg Sienna Miller teljesítményét, amit a 2009-es A kobra árnyékában nyújtott.
Összességében a Kígyószem legnagyobb baklövése az, hogy ha már nem hű az alapanyaghoz, és előtérbe helyezi a karakterábrázolást, legalább valóban árnyalhatta volna a címszereplőt. De semmilyen mélységet nem adott neki, mindössze egy tulajdonságra, a sablonos bosszúállásra mint motivációra hegyezte ki a történetet. Így pedig nemcsak az alapokhoz, de önmagához is hűtlen. Vagyis egy sem nem hal, sem nem hús alkotás, egy kvázi felesleges előzménysztori.
akció | fantasy | kaland | sci-fi | thriller
A G.I. Joe-k eredeti csapatának tagját, Kígyószemet mindig is rejtély övezte. Hogy hívják, hol született, mi a története, mi rejtőzik a némasága mögött? Kérdések, melyek... több»
Szereplők: Samara Weaving, Iko Uwais, Henry Golding, Peter Mensah, Andrew Koji
