Egy régi klasszikust pótoltam be a hétvégén a Ne bántsátok a feketerigót! megnézésével. Kicsit vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Valahogy végig az volt az érzésem, hogy köztem és a film között egyfajta szakadék van, s ez nemcsak az időbeli távolságra vonatkozik. A téma a regény, valamint a film megjelenésekor nagyon fontos lehetett, mára azonban ez már nem számít tabunak. A filmezés is sokat változott, s meglátásom szerint pont ebben a filmben a karakterek kapnak nagyobb hangsúlyt, amelyet viszont nagyon tudok értékelni. Gregory Pecknek viszonylag kevés filmjét láttam, ám a filmben nyújtott alakítása meggyőzött, de rajta kívül a gyerekszínészek is remekül játszottak, s emellett a mellékszereplők is rendben voltak. A narratívában voltak igen érdekes megoldások, ezek közül azt emelném ki, hogy amikor úgy tűnt, kezd ellaposodni a történet, mindig valami nagyon zaklatott zenét vágtak be, amely már előrevetítette a feszültséget, már-már horrorfilmekre jellemzően. Összességében egy jól film szerintem, s azoknak ajánlatos elsősorban, akik szeretik azokat a filmeket, amelyek a régi korok fontos társadalmi kérdését boncolgatják, továbbá azoknak is, akik kíváncsiak arra is, mely összetevők voltak fontosak egy filmnél a '60-as években, összehasonlítva a mai kor termésével.
Egy régi klasszikust pótoltam be a hétvégén a Ne bántsátok a feketerigót! megnézésével. Kicsit vegyes érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Valahogy végig az volt az érzésem, hogy köztem és a film között egyfajta szakadék van, s ez nemcsak az időbeli távolságra vonatkozik. A téma a regény, valamint a film megjelenésekor nagyon fontos lehetett, mára azonban ez már nem számít tabunak. A filmezés is sokat változott, s meglátásom szerint pont ebben a filmben a karakterek kapnak nagyobb hangsúlyt, amelyet viszont nagyon tudok értékelni. Gregory Pecknek viszonylag kevés filmjét láttam, ám a filmben nyújtott alakítása meggyőzött, de rajta kívül a gyerekszínészek is remekül játszottak, s emellett a mellékszereplők is rendben voltak. A narratívában voltak igen érdekes megoldások, ezek közül azt emelném ki, hogy amikor úgy tűnt, kezd ellaposodni a történet, mindig valami nagyon zaklatott zenét vágtak be, amely már előrevetítette a feszültséget, már-már horrorfilmekre jellemzően. Összességében egy jól film szerintem, s azoknak ajánlatos elsősorban, akik szeretik azokat a filmeket, amelyek a régi korok fontos társadalmi kérdését boncolgatják, továbbá azoknak is, akik kíváncsiak arra is, mely összetevők voltak fontosak egy filmnél a '60-as években, összehasonlítva a mai kor termésével.