Kihagyott ziccer

2022.01.17 22:46 Artemisia Olvasottság: 334x

6

Az X-Men-filmek producereként híres, illetve a az X-Men: Sötét Főnixszel való rendezői debütálásáról hírhedt Simon Kinberg második rendezéséhez egy all-star szereplőgárdával operáló kémthrillert álmodott meg, azonban a rendezői babérok még váratnak magukra.

A 355 az a fajta film, amiben minden adott ahhoz, hogy jó legyen; nem túl eredeti, de elfogadható alapsztori a világ békéjét veszélyeztető szuperkütyüvel és a nemzetközileg verbuválódott ügynöknőkkel a középpontban, változatos, kontinenseken átívelő helyszínekkel, sok akcióval és csipetnyi személyes drámával. És a stáblistán Jessica Chastain, Diane Kruger, Penélope Cruz, Lupita Nyong'o, Sebastian Stan és Edgar Ramírez nevét olvasva nagyon akartuk is, hogy jó legyen, sőt ezek közül a nevek közül egy is elég lenne, hogy látni és szeretni akarjuk a filmet. Azonban a minimum biztonsági játékot garantáló alapanyagokat a forgatókönyv olyan bizonytalanul és hozzá nem értően kezeli, hogy a végeredmény egy fájdalmas kapufa lesz. A cselekményvezetést a folyamatos kütyüellopás-visszalopás, majd ismétlés infantilissé, majd tétnélkülivé teszi. Az akciójelenetek az akciófilmek legnagyobb kliséit használják (az ügynök edzés közben kapja a megbízatását, a percekig tartó, akrobatákat megszégyenítő városi üldözés, a célszemélyeket huzamos ideig, biztos távolból figyelik és követik, de csak akkor kezedenek lőni rájuk, amikor már túl messze járnak ahhoz, hogy eltalálhassák őket, a szuperbűnözők fényűző aukciójára való súlytalan bejutás, melyet természetesen párhuzamosan kell haditervként felvázolni, illetve élesben is végrehajtani, a főhősök szigorúan csak a vállukba kaphatnak golyót stb.).

Raadásul túlzottan sok játékidőt szentel az akciózásnak ahhoz képest, hogy 5-6 fontos karaktert is mozgat egyszerre, és bár mindegyiküknek van egy saját történetszála, ezek nincsenek elég alaposan kibontva, karakterábrázolás és karakterfejlődés terén meglehetősen szűkszavú, pedig alapvetően érdekes karakterei vannak, és minden alakítás egytől egyig kiváló. A karakterekkel, jellemekkel és személyes történetekkel való részletesebb foglalkozás feljavíthatta volna a gyenge lábakon álló sztorit, de az arányok nem lettek jól kimérve. A komoly hangvétel sem tett jót a filmnek, legtöbbször éppen az ellenkező hatást éri el azzal, hogy ennyire komolyan veszi magát: hiteltelen, komolyan vehetetlen lesz, ahol viszont komolyan lehetne venni, ott a PG-13 besorolás veszi el az események, harcok élét. Thrillerként van aposztrofálva, de egy könnyed hangvételű, humorosabb vígjáték formájában sokkal jobban mutatott volna ez az egész, úgy akár egy fantasztikus alkotás is kerekedhetett volna belőle.

Bár még így sem mondható nézhetetlennek a film, hiszen a maga 124 perces játékidejére képes lekötni a nézőt, a színészgárda miatt pedig egyenesen kötelező rápillantani, de összességében talán nem korai már most januárban az év legnagyobb kihagyott ziccerének kikiáltani.