Greg Spence megpróbálta újraértelmezni a filmet.
Nem mondanám, hogy kifejezetten jól sikerült volna, nagyon felejthető mozit sikerült összeeszkábálniuk a készítőknek.
Pedig Naomi Watts és Karen Black is eladták magukat a produkció sikeréért.
Mi a történet? Lássuk!
Egy fiatal orvostanhallgató, Grace (Naomi Watts) hazatér a Grand Island nevű városkába, hogy vigyázzon agorafóbiával küzdő anyjára, June Rhodesra (Karen Black).
Egyből munkát is vállal Dr. Larson (William Windom) rendelőjében, ahova nemsokára furcsa és ismeretlen tünetekkel rendelkező gyermekek érkeznek, köztük a két fiatalabb testvérével egyetemben.
Aztán egyik pillanatról a másikra jól lesznek, mintha mi sem történt volna. Persze ez nagyon nem igaz, mert a gyerekek elkezdi sorban legyilkolni a felnőtteket.
Folyamatosan hozzák be őket megmutatni Grace-nek, hogy valami nem stimmel velük, például felveszik az elhunyt gatlini gyerekek nevét.
Aztán egy öreg hölgy végül felfedi az igazságot, miszerint egy Josiah (Brandon Kleyla) nevű, öregedésre képtelen ifjú prédikátor áll a dolgok mögött, akit az akkori lakosság a bűneiért megölt a kukoricásban, és most újra vissza akar térni…
Miután egy franchise kezd teljesen kifulladni, és itt ez az igazság, egyéb lehetőséget nem lát, utolsó szalmaszálként megpróbálja bemutatni az előzményeket, hátha az valamennyire érdekes lehet.
A kukorica gyermekei koncepcióját tekintve teljesen felesleges volt bármiféle eredetet vagy kezdetet elénk tárni, hiszen anno Stephen King pontosan úgy találta ki és tálalta ezt a novellában, hogy kétségeink se legyenek a természetfeletti, misztikus mivolta iránt.
Ez persze nem érdekelte a mozgóképes adaptációkat dollárra váltó fejeseket, így egy újabb bőrt húztak le róla.
Mivel kizárólag videóra készült kiadvánnyal van dolgunk, szerintem nem kell magas elvárásokkal viseltetni a produkció iránt, de ez már az első percekben is tökéletesen látszik.
A minimális trükkökkel operáló halálnemek mondhatni majdhogynem „halálosan” vérszegények – a kaszával a fejben agonizáló nővérke vagy a pengével felszerelt betegágyon kocsikázó kis vakarcsok –, bár a vértócsából kiemelkedő sarló egész meggyőző volt.
Nem sok újat mutat, amit még nem láthattunk ebben a franchise-ban, de számomra elég unalmasan telt el az alig másfél órás játékidő.
Nem nézhetetlen, de igazán maradandó élményt én speciel nem találtam benne.
Remélem, hogy lassan elfelejtődik ez a kínlódás.
Egy csillag, és számomra már csak a 2023-as mozi van hátra.
