Ez a film egyszerűen tömör gyönyör, a látványvilág minősége és spektruma olyan, hogy nincs film, mely akár csak egy kicsit is a nyomába érne, az első pókverzumos filmmel együtt. Minden jelenet, minden karakter, minden pillanat majdnem szétszakad a részlettől vagy az egyedi grafikai stílustól. A látványvilág nem véletlenszerű vagy giccses, a film ügyesen használja karakterfejlesztésre és történetmesélésre is, már-már olyan szinten, hogy aki nincs felkészülve a vizuális kavalkádra és hihetetlen gyors történetvezetésre, az hamar bele fog szédülni. A film folyamatosan a figyelmed 100%-át igényli, és ez a fajta erőfeszítés olyankor a történet rovására megy, hisz annyi karaktert és hátteret csomagol magába a film, melynek mind hihetetlen gyorsan van ledarálva a világa, hogy néha úgy éreztem, szükség lett volna pár jelenetre, melyben belassulunk. Ugyanakkor, ezt az érzést érzik főszereplőink is, Miles és Gwen, akik ezúttal is nyakukba veszik a világot, és megpróbálják nemcsak sajátjuk, de mindenki világát megmenteni. Lehetséges ez egy filmben? Hát nem, filmünk épp ezért egy jelentős cliffhangerrel zárul, de őszintén szólva nagyon mérges sem tudtam lenni miatta, mert természetes történetvezetési iránynak tűnt. A film másik kiváló eleme a zenéje, mely remekül balanszolja a látványt és a történetet.
Ez a film egyszerűen tömör gyönyör, a látványvilág minősége és spektruma olyan, hogy nincs film, mely akár csak egy kicsit is a nyomába érne, az első pókverzumos filmmel együtt. Minden jelenet, minden karakter, minden pillanat majdnem szétszakad a részlettől vagy az egyedi grafikai stílustól. A látványvilág nem véletlenszerű vagy giccses, a film ügyesen használja karakterfejlesztésre és történetmesélésre is, már-már olyan szinten, hogy aki nincs felkészülve a vizuális kavalkádra és hihetetlen gyors történetvezetésre, az hamar bele fog szédülni. A film folyamatosan a figyelmed 100%-át igényli, és ez a fajta erőfeszítés olyankor a történet rovására megy, hisz annyi karaktert és hátteret csomagol magába a film, melynek mind hihetetlen gyorsan van ledarálva a világa, hogy néha úgy éreztem, szükség lett volna pár jelenetre, melyben belassulunk. Ugyanakkor, ezt az érzést érzik főszereplőink is, Miles és Gwen, akik ezúttal is nyakukba veszik a világot, és megpróbálják nemcsak sajátjuk, de mindenki világát megmenteni. Lehetséges ez egy filmben? Hát nem, filmünk épp ezért egy jelentős cliffhangerrel zárul, de őszintén szólva nagyon mérges sem tudtam lenni miatta, mert természetes történetvezetési iránynak tűnt. A film másik kiváló eleme a zenéje, mely remekül balanszolja a látványt és a történetet.