A kevés cselekmény ellenére is izgalmas és tartalmas film. Precíz, de hatásos minimalizmus jellemzi, jól kitalált részletek, minden a helyén, akár egy jó vers vagy egytálétel. A misztikus hátteret csak két gyorsvágásnyi kép sugallja a bevezető jelenetekben, de a borzongás beindításához épp elég. Elülteti az érzést, hogy nem csak a világűr ismeretlen a számunkra, saját bolygónkon sem vagyunk igazán otthon. Mint később kiderül, a saját lelkünkben sem. A misztikus szálat a megtalált napló viszi kicsit tovább, de ennyi. A többiről gondoskodik a hely hihetetlen atmoszférája és a tébolyig menetelő pszichológiai leromlás megélése. Úgy tűnik, az emberek valami belső ürességet kitölteni, vagy fájdalmat enyhíteni, vagy saját fontosságukat átélni mennek a pusztaságba, de szánalmasan kicsik, kiszolgáltatottak és törékenyek ezen a rideg helyen. Az ismeretlen lény (vagy saját nárcizmusa) által fertőzött kapitány a halálba vezet szinte mindenkit. A film képi találékonysága elismerésre méltó, a szövege pedig értelmes. Néha visszatekertem egy képet vagy mondatot, annyira érdekesnek vagy jónak találtam. A zene a háttérben marad, de borzongató aláfestést biztosít. Az értelmezési lehetőségek persze szélesek, szájbarágással nem vádolható a film, de bennem nem hagyott hiányérzetet. Szebb és jobb feldolgozását a témának nem is kívánhatnám.
A kevés cselekmény ellenére is izgalmas és tartalmas film. Precíz, de hatásos minimalizmus jellemzi, jól kitalált részletek, minden a helyén, akár egy jó vers vagy egytálétel. A misztikus hátteret csak két gyorsvágásnyi kép sugallja a bevezető jelenetekben, de a borzongás beindításához épp elég. Elülteti az érzést, hogy nem csak a világűr ismeretlen a számunkra, saját bolygónkon sem vagyunk igazán otthon. Mint később kiderül, a saját lelkünkben sem. A misztikus szálat a megtalált napló viszi kicsit tovább, de ennyi. A többiről gondoskodik a hely hihetetlen atmoszférája és a tébolyig menetelő pszichológiai leromlás megélése. Úgy tűnik, az emberek valami belső ürességet kitölteni, vagy fájdalmat enyhíteni, vagy saját fontosságukat átélni mennek a pusztaságba, de szánalmasan kicsik, kiszolgáltatottak és törékenyek ezen a rideg helyen. Az ismeretlen lény (vagy saját nárcizmusa) által fertőzött kapitány a halálba vezet szinte mindenkit. A film képi találékonysága elismerésre méltó, a szövege pedig értelmes. Néha visszatekertem egy képet vagy mondatot, annyira érdekesnek vagy jónak találtam. A zene a háttérben marad, de borzongató aláfestést biztosít. Az értelmezési lehetőségek persze szélesek, szájbarágással nem vádolható a film, de bennem nem hagyott hiányérzetet. Szebb és jobb feldolgozását a témának nem is kívánhatnám.