Nagyon vártam már Manoj N. Shyamalan, indiai származású amerikai rendező legújabb filmjét, mert nagy rajongója vagyok a munkásságának, és a Jelek, Hatodik érzék, Üveg, illetve Lány a vízben után kíváncsi voltam, mivel rukkol elő. Aztán a Mafab döntésének hála (pontosabban a "nap legjobb véleményírója" projektnek, melynek keretében én lettem nemrégiben a kedvezményezett és díjazott [amit ezúton is hálásan köszönök, jónak tartva ezt a szokást itt, a Mafabon]), nyertem egy mozijegyet, és azonnal erre a filmre használtam fel egy Cinemában.
Igazából nem bántam meg, ugyanakkor picit csalódtam is. Ugyanis mind Shyamalantól, mind pedig a remek témától sokkal többet vártam. Az indiai rendező – aki mellesleg nemcsak direktora, de forgatókönyvírója is a filmnek – védjegyeként sokan emlegetik a mesteri feszültségfokozást, a sajátos párbeszédeket, a rejtélyek egyedi tálalását és a karakterek közti kevés dialóggal megoldott érzelmi kapcsolatrendszert. Mindez azonban az Idő című thrillerben alig-alig érzékelhető.
Bár az alapötlet valóban nagyon jó, és Shyamalan megfelelő Időben rántja le a leplet a rejtélyek okairól, az egyes karakterek bemutatása és egymással való kapcsolata igencsak szegényes. Bár maguk a karakterek egyébként jól kiválasztottak, és megtestesítenek több tipikus archetípust: a beképzelt sebészorvostól a férjét elhagyni készülő családanyáig. Kiemelkedőt talán csak Rufus Sewell nyújt, és esetleg Vicky Krieps, akik mellett felbukkan maga Shyamalan is (szokása szerint, hisz mindig feltűnik saját rendezésű műveiben).
A 11, parton rekedt ember sztorija lehetne sokkal érdekfeszítőbb is, ha például Shyamalan mélyebbre megy az egyes szereplők bemutatásakor, hogy aztán találgatni tudjunk, mi a kapcsolat közöttük, és kiben mi lakozik. Ez a sansz azonban elúszik, és kihagyott lehetőség marad csupán. A hang és látvány szintén közepes: a hangeffektek ugyan nincsenek túltolva, de zenei aláfestést sem nagyon kapunk. A látványvilág nem kiemelkedő (enyhén szólva), sőt a homályosítások (az egyes szereplők szemével való láttatások során) kimondottan gagyira sikerülnek. A végső magyarázat nem rossz, szerencsére nem valami misztikus maszlag, de egy részére nem kapunk választ (ami mondjuk lehet, hogy nem is annyira baj).
Összességében én elvoltam ezzel a filmmel, igazából nem unatkoztam rajta, de a moziból kijövet nem is agyaltam a sztorin (ami egy Shyamalan filmnél nem túl jó jel). Sajnos mind a rendezés, mind pedig a script elmarad az indiai filmes élvonalbeli műveitől (melyek közül személyes kedvencem a 2002-es Mel Gibson - Joaquin Phoenix mozi, a Jelek). Ezt a filmet azoknak tudnám csak jó szívvel ajánlani, akik nem toronymagas elvárásokkal ülnek be rá, és nem Shyamalan korábbi műveihez akarják hasonlítani az Időt. Számokban kifejezett értékelésem 55-60%, vagyis körülbelül annyi, mint az IMDb-n 10 ezer vélemény után. Egyszer be lehet vállalni, egy mozijegyet azért bőven megér.
62 Idő (2021)
Egy kellemes családi vakációként indult az egész... Egy kedves család útja során megáll egy idilli, félreeső tengeparton, ahol úgy tűnik, hogy az idő is másképpen telik, így... több»
Szereplők: Rufus Sewell, Gael García Bernal, Alex Wolff, Eliza Scanlen, Vicky Krieps
