Régóta tervezgettem már, hogy megnézzem ezt a kevésbé ismert filmet a 80-as évekből, de mindeddig azért kerültem, mert az a kevés olyan ismerősöm, akiknek volt már szerencséjük látni Michael Mann rendező második mozifilmjét, igencsak lesújtó véleményt alkottak róla. Tulajdonképpen két dolog volt, ami miatt nagyon is felkeltette ez a film a kíváncsiságomat, az egyik a kimondottan erős nevekből álló stáb, és az az egyedi hangulatvilága, ami már a film előzetesének a megtekintése után is érezhető volt.
A film rendezését és forgatókönyvét az a bizonyos Michael Mann foglalta el, akinek kimondottan kedvelem a munkásságát, bár azért érdemes megemlíteni ennél a filmjénél azt, hogy ha nem számoljuk az ezelőtt készített rövidfilmjeit, tévésorozat-epizódjait, vagy egyből a televízióra készített tévéfilmjeit Michael Mann-nak, akkor ez csupán a második nagyjátékfilmje (az első az 1981-ben bemutatott Az erőszak utcái) volt. Michael Mannról a legtöbb helyen mindig azt olvastam, hogy egy kimondottan aprólékosan dolgozó rendező, és hát szinte ezidáig a legtöbb filmjénél ezt is éreztem, bár jelen filmje talán egyfajta kakukktojás is e téren, merthogy itt pont talán ez hiányzott a leginkább számomra. A film 96 perces játékideje miatt, rengeteg lyuk tátong a történetében, bár egyes információk szerint létezik a filmnek egy három és fél órás változata (amit maga a rendező osztott meg egy interjú során), amit a legnagyobb sajnálatomra sehol sem mutattak be. Pedig hát szerény személyem kimondottan kíváncsi lenne arra a változatra, merthogy így csupán feltételezéseim vannak arról, hogy valójában mit is akartak bemutatni ebben a filmben.
Olvastam olyan véleményeket is a filmről, hogy akár egyfajta művészfilmként is lehetne rá tekinteni, és azt kell hogy írjam, hogy egyáltalán nem tartom ezt a fajta elképzelést annyira légből kapottnak. Számomra a film története egyfajta az örök jó és a rossz csatája, egy igencsak érdekes helyszínválasztással, és mivel bőven akadnak a filmben olyan dolgok, amik elméletileg a vágóasztalon végezték, így bőven adódik beszédtéma is arról, hogy vajon egyes jeleneteknek vagy párbeszédelemeknek vajon milyen plusztartalma volt a néző felé. Jómagam kedvelem az ilyen dolgokat, hisz a mai világban már szinte mindent készen kapunk, mindenre megvan a magyarázat, de itt azért alaposan a homályban tartottak még a film megnézése után is. Mindenképp érdemes megemlíteni a pozitívumok mellett a film zenei betétjeiért felelős Tangerine Dream (német származású elektronikus zeneszerzők) szinte már hipnotikus zenei betétjeit, amik annyira jól passzoltak a film atmoszférájához, hogy csak dicsérni lehet. A film fontosabb szerepeit betöltő színészek nevei is szinte önmagukért beszélnek, bár én azért annyira nem éreztem kimagaslónak a színészi teljesítményeiket itt. Viszont sajnos mindenképp meg kell említeni a negatívumok közt a film vizuális effektjeit, amik viszont az én tetszésemet annyira nem nyerték el.
Összegezve az 1983-ban bemutatott Az erőd című film egy érdekes, de sajnos sok esetben lyukakkal átszőtt történettel rendelkező, de mindenképpen magával ragadó hangulatvilágú alkotás lett, ami még a megtekintése után is napokra velem maradt.
48 Az erőd (1983)
A második világháború idején egy német katonai osztag rátalál egy régi erődre a Kárpátokban, melynek falai mögött sötét erő lakozik, és elkezdi a katonák életerejét... több»
Szereplők: Ian McKellen, Gabriel Byrne, Jürgen Prochnow, Scott Glenn, Robert Prosky
