2023.01.03 16:58 Artemisia Olvasottság: 394x
5

Mona Lisa mosolya

A Tőrbe ejtve igazi csemege volt 2019-ben, hiszen egyszerre volt tradicionális whodunit krimi, és egy minden ízében szórakoztató, önreflexív, néhol a paródia határait feszegető szerzői film is. A méltán halmozott sikereknek pedig egyenesági következménye lett a folytatás. Az immár a Netflixre költöztetett Az üveghagyma nem konvencionális folytatás, ahogy azt a forgatókönyvírói és rendezői székbe egyaránt visszatérő Rian Johnson is kihangsúlyozta. A 21.század Poirot-ja, azaz Benoit Blanc személyén kívül semmi sem köti össze az előző epizóddal, és utalás sem történik arra, egy teljes egészében friss sztorit kapunk, mely önállóan is megállja a helyét.

Rian Johnson forgatókönyve ismét eljátszik a nézőpontokkal, és ezúttal duplán csavar a narratíván. Agyafúrt fordulatokat alkalmaz, az elkövető személye helyett sokkal több munkát fektet a körítésre és az odáig vezető útra. Rengeteg a red herring, a zsánerparódia, a szemfényvesztés, a finálé pedig gyakorlatilag nem a gyilkos leleplezéséről szól, hanem egy fricska a néző felé, aki rétegről rétegre igyekszik kihámozni, megoldani a rejtélyt, hogy aztán rájöjjön: Johnson alaposan felültetett mindenkit. A film alcíme, Az üveghagyma (ami az eredetiben a főcím, és a Tőrbe ejtve az alcím) a Beatles azonos című számára utal. A dal szövege, annak mögöttes jelentései, illetve a szellemiség, amiben íródott pedig visszaköszön a film szellemiségében is. Az üveghagyma ugyan többrétegű, de a díszes körítésen belül a nagy semmit rejti. A film ugyanígy tesz, de olyan pofátlanul elegáns és szórakoztató, fekete humorral bőven fűszerezett stílusban, hogy nem lehet miatta haragudni Rian Johnsonra, sőt sikerült ismét valami újdonságot, valami frissességet csempésznie a filmélménybe.

Mona Lisa mosolya

Karakterei ismételten felszínességükben parodisztikusak, de ez a felszínes, szemétkedő bagázs ismét csak nagyon ül a film hangulatához, ahogy előző epizód kompániája is tette. Remek színészgárda állt össze, olyan nevekkel találkozhatunk, mint Edward Norton, Kate Hudson, Katryn Hahn, Dave Bautista, Hugh Grant, Ethan Hawke és a Benoit Blanc szerepében sütkérező Daniel Craig. Blanc ismét viszi a prímet, és még tovább építi a Tőrbe ejtve brandjét. Rajta kívül Janelle Moáne a film másik aduja, aki nagyszerűen alakítja karakterét, egyszerre szenvedő alanya és katalizátora is a történetnek. Rian Johnson filmje nem okozott csalódást. Nagyobb, több, színesebb, tekervényesebb, mint az elődje, de tisztában van az erősségeivel és gyengeségeivel, nem veszi magát komolyan, hanem szándékosan a szatíra mivoltára erősít rá. Ezekkel az eszközökkel pedig más stílusban ugyan, de sikerül hoznia az első rész minőségét.

dráma | krimi | misztikus | thriller | vígjáték

Benoit Blanc ismét egy kibogozhatatlan rejtély előtt találja magát, de nincs olyan ügy, amelyre a világ legjobb nyomozója ne tudna fényt deríteni. A 2019-ben megjelent nagysikerű... több»

5