Aki ismer (nem sokan), azok tudják, hogy az egóm (is) éltet. Így nem másokért, nem másoknak írok, csakis magamnak, de persze azért nagyon örülök, ha olvassák és értékelik. Az itteni közösségben (is) fura dolgok történnek néha, persze nem véletlenül, hiszen mindennek oka van. De kit érdekel, nézzük inkább magát a dokumentumfilmet. Miről is van szó?
Cyntoia Brown 2004-ben, 16 évesen megölt egy nála kétszer idősebb férfit a lakásán, akiről azt gondolta, szexuálisan bántalmazni fogja. Cyntoia, aki fiatal kora ellenére az utcán élt a stricijével, és aki két éves korától nem látta a biológiai anyját, sejthetjük, hogy az élete nem fenékig tejföl. Az anyja és nagyanyja is lelkileg, mentálisan sérültek, és az alkoholista anyja így szülte meg a lányt, hogy a terhessége nyolc hónapjában alkoholista volt, majd rászokott a crack kokainra. Ahogyan Cyntoia a fiatalkorúak bíróságán lazán közölte, hogy szinte semmit nem csináltak, csak füveztek és szexeltek. Így Johnny Allen halála (vagy bárkié) szinte borítékolható volt. Nem is lehetett volna más végkifejlete a történetnek, az előzményeket figyelembe véve. 17 évesen átkerül a felnőttek közé, és életfogytiglani börtönbüntetést kap. Legközelebb 51 év múlva tárgyalják (tárgyalhatják) újra az ügyét. Magzati alkoholspektrum szindrómájával, az FASD-dal küszködik, de így is hamar felfogja, az életének vége....
A betegsége folytán hangulata nagyon ingadozó, és hirtelen dühkitörések jellemzik mindennapjait....
Alkoholfüggő idegrendszeri rendellenesség, amiben rengeteg amerikai állampolgár szenved, és így megpecsételve sorsukat, élik mindennapjaikat.
Ellenette Brown, aki kétéves kora óta Cyntoia nevelőanyja, kitart mellette és harcol érte, látogatja, támogatást ad neki. Eközben Toia igazi anyja elmeséli, hogy őt is bántalmazták szexuálisan héttől tizenegy éves koráig, amiről az anyjának tudomása volt, annak hallgatólagos beleegyezésével történt. A film bemutatja Toia küzdelmét és harcát a betegséggel és démonaival is egyben. Eközben szerettei tartják benne a lelket, és a körülményekhez képest próbál úgymond "normális" életet élni. A börtön kihelyezett egyetemi karára jár, és 30 éves korára két diplomát szerez a Lipscomb Universityn, és megírja memoárjait, majd egy szakdolgozatot is. Hátrahagyta múltját, ami tiszteletet parancsol, és furcsa kimondani, de követendő példa. Na nem a gyilkosság, amit elkövetett, még ha az előzményeket megismerve inkább önvédelem is volt, hanem az az élet, amit utána élt, és soha nem adta fel, ezzel több tízezer fiatalkorúnak mutatva példát, akiket ilyen trauma ér, hogy soha ne adják fel, és mindig van kiút. 15 év küzdelem és bezártság, amiből Toia jött ki győztesen...
Megható és bensőséges. A pokolból is van kiút, ha erős a magunkba vetett hit. Higgyünk magunkban, és minden sikerülhet...
Engem megfogott és ledöbbentett. Mézes tea és köményes sajt hozzá. De ez mellékes, mint ahogy a kedvenc fotelem is.
Csak Toia története számít!
Miután a 16 éves lányt, Cyntoia Brownt életfogytiglani börtönbüntetésre ítélnek, a múltja, a mentális állapota és maga a jogrendszer kétségessé teszi a bűnösségét. több»
