David Lynch után egy másik szürrealista alkotóra váltottam, jelen esetben Luis Bunuelre. Filmje, Az öldöklő angyal ugyancsak elnyerte a tetszésemet, akárcsak a Radírfej, s adódik a kérdés: miért? Bunuel filmjénél is gyakran fennakadt a szemen, hogy milyen eszközökkel éri el azt, hogy egy egyenesen haladó történetben mégis a lehető legszokatlanabb reakciókat váltsa ki belőlem. Mégis ügyel arra, hogy némi humor segítségével ne legyen totál elborult, sőt, még kellő társadalomkritika is helyett kapott, amelyből még az egyház sem tudott kimaradni. Talán egyáltalán nem véletlen, hogy a nagy társaság, amely napokon (vagy akár heteken?) keresztül nem képes elhagyni egy ház szalonját (!), minden egyes tagja valami burzsoá, képmutató, felső osztályba tartozó személy.
Csakhogy valami megmagyarázhatatlan (és még csak nem is kapunk rá érdemi magyarázatot) okból kifolyólag egy parti után egyikük sem tudja elhagyni a helyszínt, s ahogy telik az idő, a kimért, pedáns, képmutató gesztusrendszerek egyre jobban kezdik elveszíteni jelentőségüket, s a végén már az ösztönlény szintjére zuhannak ezek a "hiperkultúrált" emberek. Én mindig örömmel látom azt, amikor a kimértség elveszíti a jelentőségét, közben pedig mindannyian próbálnának kikerülni az egyre kellemetlenebb helyzetből. És ami a ráadás: az "egyszerű nép" meg közben nem tud bejutni a házba, nem tud segíteni, ők is csak találgatnak mi történhetett (egyfajta szimbólumként is értelmezhető, hogy a Nobile ház egy határt jelentene a burzsoázia és a nép között). Amolyan társadalmi parabolaszerűség jelenik meg a filmben.
Természetesen e nagy reménytelenségben is van feloldozás, van kiút (bár meglesz a maga ára is), ám itt még a rendező nem áll meg: a szituáció megismétlődik egy templomban is, kívül mutatják, ahogy megjelennek a templom környékén a bárányok (feltételezem, hogy ezért a zárlatért az egyház nem zárta a szívébe a direktort)! Érdekes, némileg zavarba ejtő, mégis nagyszerű lezárás! Én kevés Bunuel filmet ismerek, ám Az öldöklő angyal nagyon is elnyerte a tetszésemet, számomra egy "fogyaszthatóbb szürrealitást" jelentett (ha egyáltalán létezik ilyen), de kellőképpen elgondolkodtat, dolgoztatja az agyat, és a maga módján még szórakoztat is!
82 Az öldöklő angyal (1962)
dráma | fantasy | kísérleti film | szatíra
Egy társaság egy ízlésesen berendezett házba hivatalos vacsorára, valami azonban nincs rendben sem a vendéglátókkal, sem a helyszínnel. A kellemesen eltöltött este után a... több»
Szereplők: Jacqueline Andere, Claudio Brook, Silvia Pinal, José Baviera, Augusto Benedico
