A gyakorlott filmnézőnek William Castle neve olvastán/hallatán valószínűleg nem az jut az eszébe, hogy ez az ember remekműveket hozott tető alá. Nos, a jelen produkcióval is nagyjából ez a helyzet. A slasher/suspense/lélektani thriller-dráma műfaji kavalkádjában tévelygő Kényszerzubbonyban sem az alapötletet tekintve nem kimondottan eredeti, sem a megvalósítást nem tarthatjuk eget rengetőnek. Talán már a 60-as években sem volt új az az elképzelés, hogy egy mentálisan sérült ember életét mutassák be, aki alaposan gyanúsítható azzal, hogy zavart pillanataiban gyilkosságokat követ el, mára pedig ez már elcsépeltté is vált.
A történet szerint Lucy Harbin (Joan Crawford) egy hosszas elmegyógyintézeti kezelés után próbál visszailleszkedni a mindennapi életbe, és igyekszik közelebb kerülni rég nem látott lányához. A filmben láthatjuk a nő kissé esetlen próbálkozásait, láthatjuk, hogy a jelen eseményei hogyan ébresztenek fel benne múltbeli emlékeket, hogyan szeretne megkapaszkodni az ép elméjében, miközben az "álom" és a "valóság" sokszor összemosódik: különféle víziók gyötrik Lucyt, a Lizzie Borden mondóka aktualizált változatát kántáló gyerekeket hall, levágott fejeket lát az ágyában, és, hogy a borzongás tovább fokozódjon, a baltacsapások súlya alatt ismét csak elkezdenek hullani az emberek. (Sőt, hogy a kettősség még szembetűnőbb legyen, a rendező Crawfordot is szinte "hasadt" személyiségként mutatja be: az egyik jelenetben egy ősz hajú, egyszerű ruházatú, bátortalan, ideges nőt látunk, a másikban – elsősorban akkor, amikor a filmben valamilyen társasági esemény zajlik – már egy merészebb öltözetű, magabiztosnak látszó, fekete hajú asszonyt, aki újra fiatal szeretne lenni. Crawford persze valójában még valószínűleg nem őszült, itt viszont egy idősödő nőt alakít, aki parókát tesz fel, hogy elrejtse az ősz haját. Érdekes lenne azon elmélkedni, hogy vajon ez lehetett-e fricska a – mindenkori – színésznői hiúságnak, a megöregedést elfogadni nem akaró színészeknek, színésznőknek, vagy akár az egyszerű embereknek.) A néző pedig, miközben megértéssel próbál közeledni Lucyhez, feltételezheti, hogy ő követi el a szörnyű bűncselekményeket.
A rutinosabbak azonban talán elkezdenek kételkedni mindabban, amit látnak. A végkifejletet nem árulnám el, annyi azonban elmondható, hogy "természetesen" van egy csavar a sztoriban, és, hogy aki pl. látta a Psycho 2-t, az akár ismerősnek is tarthatja a film cselekményét, legalábbis, ami a lényeget illeti. (Mindez talán nem a véletlen műve: a Kényszerzubbonyban regényváltozatának is Robert Bloch az írója, mint a Psychónak, míg a Psycho 2 történetéhez talán a Kényszerzubbonyban c. produkcióból is lop... akarom mondani, ihletet meríthettek az alkotók.) De picit más szemszögből akár a Gázlángra is asszociálhat a néző, noha ott a sztori nem ugyanarról szól, mint jelen esetben. Mindezektől függetlenül e film önmagában is értékelhető, még ha csak a maga B kategóriás szintjén is. Az szinte kiszámítható, hogy lesz valami csavar a történetben, az igazán meglepő talán a gyilkos személye és indítéka lehet. A jellemek sajnos a két női főszereplő kivételével eléggé egysíkúak, a színészi alakítások viszont általánosságban véve gyengék, Joan Crawford pedig kimondottan teátrális és borzasztó. Látszik, hogy lényegében véve az egész film az ő személyisége köré épül, noha azért kiemelkedő színésznőnek talán túlzás lenne tartani. Sok esetben szinte önmaga paródiájává teszi a filmet az erőltetett játéka, így hiába próbálja elhitetni a nézővel a tehetségét, akarata ellenére a saját színésznői kvalitásairól is kritikát fogalmaz meg a ténykedésével. A mellékszereplők pedig tényleg csak statiszták ebben a filmben, akik valóban mintha csak azért lennének, hogy az ő jelenlétükkel is ki lehessen tölteni az üresjáratokat, illetve, hogy a két női főszereplő "keze alá dolgozzanak".
Az egyedüli jó pont ebben a filmben a gyilkos lelepleződése, de ezt is elképesztő bárgyú módon oldották meg. Crawford történetzáró jelenete pedig szerintem hiteltelenné teszi az általa megformált karaktert, hiszen nehezen tudnám elképzelni, hogy az addig labilis személyiségű, határozatlan, összetört nő egy csapásra teljesen megváltozna. Jóindulatból közepesre értékelném ezt az egyébként meglehetősen gyenge produkciót, mert volt egy-két jobb villanása, és mert megtudhattam belőle, hogy George Kennedy is volt valaha fiatal és viszonylag sovány.
84 Kényszerzubbonyban (1964)
Egy kettős gyilkosságot elkövető anyuka 20 év elmegyógyintézeti kezelés után hazatér idegenkedő lányához. Az anyjától távol nevelkedett fiatal teremtés nem igazán örül a... több»
Szereplők: Joan Crawford, George Kennedy, Diane Baker, Lee Majors, Mitchell Cox
