Egy régi Romero film új köntösben

2020.01.15 13:50 Kóborló Olvasottság: <100x

2

Amíg világ a világ, addig fogja ontani magából Hollywood a remake-eket. Ez ellen nem igazán lehet tenni semmit, ezért a nézőnek csupán a remény marad meg, hogy az épp aktuális újrafeldolgozás merít eleget az eredeti változatból (főleg, ha az még jó is volt). Jelen filmünk kiindulási pontjához egy 1973-ban készített horror adta az alapot, amit nem kisebb név, mint George A. Romero készített el azonos címen.

Sok ember amint meghallja azt a szót a filmiparban, hogy remake, már szinte el is kezdi temetni az újonnan érkező változatot. Még az én ismerőseim közt is van olyan személy, aki annyira ellene van ezen filmeknek, hogy már a megnézésük előtt képes véleményt alkotni róluk, és persze eme vélemények hatalmas többségben negatív kicsengésűek. Jómagam nem vagyok ennyire előítéletes a remake-ekkel (bár az is igaz, hogy nem a szívem csücskei), inkább ébresztik fel a kíváncsiságomat eme alkotások, mint a haragomat. Persze nálam is van egy-két olyan örökzöld kedvenc, ahol, ha meghallanám, hogy elkészítik az újrafeldolgozását, hát talán én is egyből elásnám őket, és a totálisan felesleges kategóriába sorolnám. Szóval ezért írom, hogy megértem azokat is, akik kimondottan ellene vannak a remake-eknek.

Nos, az adott filmünk eredetijéül szolgáló filmet már nagyon rég láttam, de voltak jelenetei, amik megmaradtak (talán újra kéne majd azt is nézni), ami nagy szó, hisz, mint fentebb írtam, egy 1973-ban készített alkotás volt. Nem sorolnám a kedvenceim közé, egyszerűen csak egy jó film volt. Akárcsak a 2010-es új változata is egy egész jó film lett.

Nem szeretem összehasonlítani a remake-eket az eredeti változatokkal, hisz szinte minden esetben sokkal nagyobb költségvetés állt a készítők rendelkezésére, és nem utolsósorban a filmes technikai fejlődést is segítségül hívhatták az elkészítésüknél. Mindenesetre érdekes tény, hogy sok olyan feldolgozás született már, ahol az eredeti készítők besegítettek ilyen-olyan formában az új változat elkészültéhez. Nincs ez másként ennél a filmnél sem, hisz az eredetit jegyző és rendező, George A. Romero az executive produceri teendőit látja itt el.

Szerencsére a film története pont olyan, hogy bármikor aktuális lehet, hisz a technika fejlődésével már szinte bárkit vagy bármit könnyen megfigyelhetnek, és ezzel talán még jobban érzékeltethetővé válik az a fajta paranoid hangulat, ami nem a fő eleme a film történetének, de azért el sem hanyagolható. Tulajdonképpen A tébolyultak egy tipikus túlélő horror lenne, amit itt viszont nem épp a legszokványosabb formájában tálalnak, hisz a túlélős horrorfilmek általában valamiféle szörny vagy elmebeteg gyilkos elől menekülő társaság viszontagságait mutatják be. Vagyis, hogy itt is ez van... részben. Akik látták a filmet, értik, hogy itt az úgynevezett felmentősereg megjelenése is csak további galibákat okoz.

Sikerült a hangulati elemeket is jól megteremteniük a készítőknek, és ehhez a karakterek is hozzáteszik a magukét. Nem mondanám nagyon kidolgozottnak a karaktereket, de talán a film nem is nagyon igényli ezt, ezért akár úgy is említhetnénk őket, hogy tucat vagy sablonkarakterek (a szó jó értelmében). Szerencsére a színészi játékok sem lógtak ki, bár kiemelkedőt e téren nem is kapunk, de egyik alakítás sem volt olyan, hogy idegesítené a nézőt.

A film technikai megoldásai és maszkjai nem rosszak, de tulajdonképpen a legfőbb félelemkeltést nem ezzel okozza, hanem a történetében található lehetőséggel, hogy ez akár még meg is történhet, és ez az igazán félelmetes benne. Jómagam a jobb remake-ek közé sorolnám.