Noha a film az IMDb-n elég magas pontszámot kapott (nem mellesleg több díjat is elnyert ez a produkció), és sok áradozó véleményt olvastam már vele kapcsolatban , jómagam inkább vegyes érzelmekkel álltam fel a megnézése után – immár második alkalommal. Jó néhány évvel ezelőtt már láttam, de nem sok minden maradt meg belőle, és most is az a véleményem, hogy a néhány jó pillanat és a kvalitásos színészi alakítások ellenére bizony ez egy átlagos és felejthető alkotás. Az alapötlet nem rossz – noha mai szemmel nézve a téma már kissé elcsépeltnek hat –, de a kidolgozás szerintem hagyott némi kívánnivalót maga után. A cselekménybonyolítás nagyon vontatott, a film első kétharmada kifejezetten unalmas, a vége felé kezd valamivel érdekesebb lenni, de számomra még így sem tudta hozni azt a feszült légkört, amelynek köszönhetően tövig rághattam volna a körmöm az izgalomtól.
Úgy vélem, a film thrillerként való műfaji besorolása nem fedi a valóságot, inkább kémfilmes beütésű drámának tartanám ezt a művet. A történetben egy "kisember" életének egy szakaszát követhetjük nyomon, amikor is külső erők játszmájában válik bábuvá, s ez tragédiához vezet. Mindezt elvileg az amerikai kommunistaüldözés időszakában, csak hogy érzésem szerint éppen ennek a politikai-társadalmi háttérnek, a hidegháborús feszültségnek az ábrázolása marad erőtlen. A figurákat is eléggé kidolgozatlannak éreztem, kicsit olyan volt, mintha az alkotók csak sarkított jellemekben tudtak volna gondolkodni (jóllehet, azért a történet során egy-két emberről kiderül, hogy nem az, akinek látszik). A cselekményszövés is szétesik helyenként, sok fölösleges mellékszállal, aprólékos részletezéssel terhelik meg a nézőt, a bő két óra rettenetesen hosszú ahhoz, hogy egy valóban feszült filmet kapjunk. Ami érdekes – és a rendezőt valószínűleg nehéz feladat elé állító – része volt a filmnek, az a frissen "agymosott" katonák jelenete, amikor azt kellett bemutatnia John Frankenheimernek, hogy a katonák a valóságban a kommunisták társasága előtt vannak, de az "agymosásnak" hála azt képzelik, hogy egy virágkiállításon tartózkodnak.
A nyomasztó és kilátástalan hangulat a film nagy részét belengi, kivéve talán azt a részt, amely Shaw boldog életszakaszát mutatja be. Viszont a drámaiságot meglehetősen lerontja a giccses és könyvízű moralizálás, különösképpen a záró jelenetben; ez ebben a formában szerintem nem hiányzott. Nagyon erős alapanyagot szolgáltatott a fokról fokra kiszolgáltatottabb és kiúttalan helyzetbe sodródó Raymond Shaw figurája, aki ráadásul ambivalens viszonyban áll az erős akaratú és politikai hatalomra törő anyjával (s itt a néző akár egy Macbeth-parafrázisra is gondolhat, hiszen Shaw anyja a sziklaszilárd jellem, míg a férje egy könnyen irányítható alak, aki Macbethtől annyiban különbözik, hogy üresfejű, piperkőc, nevetséges/szánalmas senki), viszont valamiért mégis gyengére sikerült ennek az ábrázolása. Persze a 60-as évek elején erőteljesebb üzenete lehetett ennek a filmnek, amikor egyrészt még nem volt agyonelemezve ez a téma, másrészt éppen pattanásig feszültek az idegek mondjuk a kubai rakétaválság közepette. A színészi játékra nem lehet panasz, az itthon leginkább talán Mrs. Fletcherként ismert Angela Lansbury jól alakítja a hatalmi téboly dagonyájában fetrengő, bárkin és bármin átgázolni képes nőt. Laurence Harvey is meggyőző a kutyaszorítóban vergődő ember szerepében, aki hol kegyetlen és öntudatlan gyilkológép (s ezzel a történet ráerősít a korabeli néző paranoiájára, hogy a legátlagosabb emberről sem tudhatjuk, ki is valójában, és hogy bárki bárkivé/bármivé "átalakítható", akár jó, akár rossz irányban), hol önmarcangoló hétköznapi ember, akivel esendőségében is rokonszenvezhet a néző. És habár Frank Sinatra sosem tartozott a nagy kedvenceim közé, az ő alakítására sem lehet nagy panasz.
Összességében viszont hiányzott valami, ami egy valóban remek és felejthetetlen filmet eredményezhetett volna. Így lett ez egy lassú folyású, néhány jó pillanattal tarkított, de közepes politikai dráma, amely a fajsúlyos mondanivaló ellenére is könnyűnek találtatott nálam.
84 A mandzsúriai jelölt (1962)
Raymond Shaw úgy tér vissza a koreai háborúból, mint a legmagasabb kitüntetéssel kidekorált háborús hős. Egy őrjárat során hihetetlen hőstetteket vitt véghez, s bajtársai... több»
Szereplők: Angela Lansbury, Frank Sinatra, Janet Leigh, Laurence Harvey, Paul Frees
