Alapfilm, még ennyi év múltán is hozza azt a hatást a nézőben, mint egykor. Végig nyomasztó az effektek és a maszkok nagy része is, még a mai napig is jó és hihető (két kivétel az űrhajós jelenet, mikor lemásznak a hófalon, ami látszik, hogy díszlet, illetve mikor Palmer dolog meg akarja enni Windowst, azon látszik, hogy csak egy bábut lóbál).
A színészi játék és a történet kidolgozása is oda van rakva rendesen. Nagy kultusz övezi ezt a filmet itthon és külföldön is, a mai napig rengeteg teória és elemzés készült a film kapcsán. A film varázsa a nyomasztó hangulat, a bezártságérzet és a paranoia. Valamint az, hogy sok dolgot a néző képzeletére bíz, nem rág mindent az ember szájába.
Indítunk egy lezuhanó űrhajóval és a kultikus, kiégő The Thing felirattal. Sok ezer évvel később láthatjuk, ahogy egy norvég helikopterrel üldöz egy kutyát egészen az amerikai bázisig. Megpróbálja az amerikaiakat figyelmeztetni, hogy ez nem kutya, csak egy idegen másolat. De mivel ő nem tud angolul, az amerikaiak meg norvégul, így lelövik. A kutya pedig szedi az áldozatait a kezdetben mit sem sejtő kutatók közt (mint kiderül, Palmert és Norrist kapja el és másolja).
MacReady (Kurt Russell) helikopterpilóta vezetésével kezdik felgöngyölíteni a szálakat. Mikor A dolog elkapja Benningst, a bázis lakóin eluralkodik a paranoia és a bizalmatlanság. Képtelenek összetartani. Az sem segít, hogy akikre gyanakszanak, pont azok az emberek... A dolog pedig a háttérből keveri a paklit, és csak akkor mutatkozik, ha rákényszerítik (ikonikus ketreces és Norrisos jelenet).
Ahogy egyre többet tudunk, annál jobban hullanak az emberek. Végül csak MacReady marad, aki felrobbantja a Blair utánzatot. Na de itt a remek befejezés (ami a fanok körében mai napig vita tárgya), mert Childs is előkerül valahonnan. Vajon ember vagy dolog? Viszont ezt nem tudjuk meg, mert egy kiváló párbeszéd után vége a filmnek.
A nyitott kérdéseket pedig John Carpenter a néző képzeletére bízza. Pl. ki szabotálta a vérkészletet? Mi történt Fuchsszal? Ki próbálta Macre terelni a gyanút a ruha szétszaggatásával? Hol volt Childs, és ember-e?...
Összegezve ez egy jó újrafeldolgozás, ami merít a Lény egy másik világból, A testrablók támadása és az Alien filmekből. Mellé még egy jó rendezés (John Carpenter) egy karakteres főszereplő (Kurt Russell) személyében. Egy minimalista, de borzongató zene Ennio Morriconétól. És az akkori viszonylatban minőségi effektek.
