Valahogy nem úgy indult a film, ahogy kellett volna, voltak rossz előjelek!
Pedig maga Stanley Kubrick, ahogy elolvasta Stephen King regényét, döntött: ha lehet, megrendezi a filmet belőle.
Az első forgatókönyvet maga King írta, amit Kubrick szinte olvasatlanul kidobott, és Diane Johnsonnal közösen írták meg, nem sokkal ezután!
De a bonyodalmak még nem értek véget ezzel...
King már az elején „bepöccent” Kubrickra, hiszen az megváltoztatta több helyen a forgatókönyvet.
Az „all-American” átlagember szerepre Jack Nicholsont kérte fel, aki ugyebár nemigen volt egy átlagos fickó.
King egy szőke, kissé naiv, dekoratív, szép nőt szeretett volna, erre mit csinált Kubrick?
Egy kissé csúnyácska, na jó, „átlagos”, barna, nagyon vékony, nem éppen nőies nőt, Shelley Duvallt vette rá a szerep eljátszására!
King később azzal vádolta meg derék rendezőnket, hogy egy vékony, sikongató, rettegő karaktert alkotott, ami nem mutatott sehogy a filmvásznon. Mondjuk, ez valamilyen szinten igaz!
Mintha Duvall karaktere lett volna beteg, és nem Nicholsoné!
A forgatás helyszínén is csak a vita ment, hiszen King és Kubrick teljesen más helyszíneken akartak forgatni, így olyan össze-vissza megoldás lett ez is!
A London melletti Elstree filmstúdió lett a helyszín, egy kaliforniai szálloda belső lemásolása a stúdióban, egy egész „second unit” stáb elzavarása, vita a 217-es szobával, tiszta idegbaj az egész!
17 hét helyett 51 hétig forgattak, és milyen érdekes, ezek miatt csúszott a Star Wars – A Birodalom visszavág c. film forgatása, aminek egyes részeit ott forgatták volna.
Kubrick nem engedte a fénydublőröket sem, napi 13-16 órát forgattak, és Duvallnak sajnos a film forgatása után maradandó sérülései (lelki-idegi) lettek.
Na de a film végül elkészült!
Gyorsan a sztoriról is egy pár szót:
Jack Torrance (Jack Nicholson) egy alkotói és lelki válságban szenvedő író, aki az új állásától várja a „feltámadást”, arra számít ugyanis, hogy a Sziklás-hegység egyik kietlen magaslatán elhelyezkedő hotel gondnokaként újra lesz elég ideje és nyugalma ahhoz, hogy megszállja az ihlet az írógép fölött. Sőt, alkoholizmusából is sikeresen ki tud gyógyulni.
A híres-hírhedt Panoráma szállót egész télen és tavasszal kötelessége rendben tartani, ami csak úgy kivitelezhető, ha feleségével és kisfiával odaköltözik az említett időszakra.
Munkaadója, Ullman igazgató (Barry Nelson) azonban igen érdekes, de egyben nyomasztó hírt közöl vele, miszerint az előző gondnok rejtélyes körülmények között megőrült, és feldarabolta a családját, majd önkezével vetett véget az életének!
Jack Torrance viszont a „22”-es csapdájába kerül, ha nem vállalja a munkát, teljesen eladósodnak.
Aztán elérkezik az utolsó nap, és a szálló lassan kiürül.
Jack megkapja a kulcsokat, és az igazgató mindent elmagyaráz neki, mi is lesz a teendője az elkövetkezendő pár hónapban.
Eközben megtudjuk, hogy Jack fia, Danny „ragyog”, magyarul telepatikus képességei révén tud azzal beszélgetni, aki ugyanilyen képességekkel bír, legyen akárhol a világban!
Ezt Dick Hallorann, a jókedvű, fekete szakács (Scatman Crothers) árulja el neki, aki azért arra is figyelmezteti, hogy csínján bánjon ezzel a „képességével.”
De Hallorann nem teljesen nyugodt, félti Dannyt (Danny Lloyd), és figyelmezteti, ha netalán baj lenne, „üzenjen” neki.
Majd a család magára marad, és „birtokba” veszik a szállót.
Dick azért annyit még megsúg Dannynek, hogy a 237-es szobát messzire kerülje el.
Innentől pedig egy másik filmet, egy brutális pszichohorror mozit láthatunk!
Nem szeretném lelőni a poént, de tényleg zseniális, és dermesztően félelmetes...
A család egyedül, Jack lassan, de biztosan megőrül, Wendy, a feleség (Shelley Duvall) pedig tudja, vagyis csak zsigereiben érzi, hogy baj lesz!
Jack Torrance pedig elkezdi a „kanosszajárást!”
John Alcott pompás képei és Wendy Carlos, na meg Rachel Elkind zenéje is sokat hozzátett a film sikeréhez.
Szeretnék még két karaktert kiemelni, akiket én nagyon nagyra tartok, nélkülük nem lett volna ilyen jó és félelmetes a film.
Az egyik a bármixer, Lloyd (Joe Turkel), a másik az előző gondnok, aki kegyetlenül lemészárolta a családját, Grady (Philip Stone).
Aki úgy dönt, hogy megnézi, azért megrázó élményben lehet része, „élő” halottak, látomások, vérözön, és bekattanó, vagy éppen menekülő családtagok, kétségbeesetten segítséget kérő kisfiú, és a fél országon keresztül „rohanó” öreg barát!
A film megjelenésekor nem lett kasszasiker, de mára már átértékelődött, és a horror műfaj nagy-nagy klasszikusának számít!
Stephen King viszont a mai napig nem szereti!
Egy „felcicomázott, de üres autó”-nak tartja mind mostanáig, sikerei ellenére is.
A keményebb filmek rajongóinak kötelező a megtekintése!
Az IMDB-n 1,1 millió megtekintésnél 8,1/10, ami fantasztikus, nálam 85% és öt csillag!
Kultfilm, és klasszikus!
89 Ragyogás (1980)
Jack Torrance (Jack Nicholson) író elvállal egy nyugalmasnak ígérkező munkát: családjával télire az Overloook Hotelbe költözik, hogy ellássa az épület gondnoki teendőit. Az... több»
Szereplők: Jack Nicholson, Shelley Duvall, Danny Lloyd, Vivian Kubrick, Scatman Crothers
