Ha megkérdezik tőlem, hogy melyik a kedvenc filmem, rá kell vágjam: Halálos fegyver széria. Nem, nem tudok lényegesebb különbséget tenni, ez a négy film egy kerek egészet alkot számomra. Olyan egyenletes minőséget képvisel, mint a Vissza a jövőbe vagy a Gyűrűk Ura trilógia, ez pedig ritka dolog.
Az első etap még más irányt képvisel, mint a folytatások. Tény, hogy a forgatókönyv a Riggs–Murtaugh páros kapcsolatára épít, és jelen is van a buddy moviek jellegzetes adok-kapokja a két zsaru között, azonban a humor még kevésbé harsány. Hangsúlyosabb viszont a dráma és a sötét hangulat, így a Halálos fegyver még egy kőkemény akció-thriller, némi humorral.
Shane Black egy kellemes sztorit dobott össze, ami a '80-as évek narkós lázát használja ki. A nyomozás izgalmas, még ha nem is eget rengető. A lényeg viszont nem is ez, hiszen az ügy felgöngyölítése csak ürügy arra, hogy a film bemutassa nekünk két férfi barátságát. A barátságot, ami egymás szapulásával indul, hogy hőseink rádöbbenjenek: szükségük van egymásra. Murtaugh nyugodt életébe Riggs visz némi őrületet, míg Riggs megnyomorodott lelkét Murtaugh kezdi el befoltozni. A történetnek pedig ezen része hibátlan. Mert tényleg, sosem tudhatjuk, hogy mikor bukkan fel az a személy az életünkben, aki rengeteget tesz értünk. Aki először esetleg csak kolléga, majd haver, később legjobb barát, majd családtag. Az az ember, aki a tűzbe tenné a kezét érted, és mindig van egy jó szava hozzád.
A medencés akció után szinte átüt, ahogy megtörik a jég a két fickó között. Murtaugh rájön, hogy Riggsnek valóban kell egy támasz, aki elűzi lelkéből a szuicid hajlamot. Riggs is rádöbben, hogy van még a világban olyan, akit szerethet, akit tisztelhet, akire számíthat. Glover előtt le a kalappal, ugyanis tényleg bravúros alakítást nyújt. Az a mosoly, amikor Riggs kijelenti, hogy igazából nem ízlett neki Trish főztje, abban benne van minden: bízhatok benne. Őszinte velem.
A zűr és a zavar kapcsolatát nem csak a két színész reprezentálja hibátlanul, hanem a Kamen–Clapton–Sanborn trió zenéje is. Clapton elektromos gitárja ha kell, tökös és vagány, ha kell, érzékeny és megtört, akárcsak Riggs. Sanbron szaxofonja pedig nyugodt, hagyományosabb, úgy, mint Murtaugh. Külön-külön is öröm őket hallgatni, de együtt lesznek igazán ütősek.
Donner filmje a mai megalomán akciófilmek mellett már visszafogottnak hathat, azonban a fent említett dolgok miatt marad mind a mai napig hatásos és szórakoztató. Remekül vezényli színészeit, ügyesen egyensúlyoz a komolyság és a humor között, mindeközben egy örök igazságot vés a néző eszébe: egy igaz barátra mindig szükségünk van.
88 Halálos fegyver (1987)
Martin Riggs felesége 11 éve életét vesztette egy balesetben, azóta a férfi nehezen talál magára. Egy nap a nyugdíjas éveire készülő, kiegyensúlyozott életet élő Roger... több»
Szereplők: Mel Gibson, Danny Glover, Gary Busey, Joan Severance, Chris Tashima
