Generációs élmény

2025.05.20 17:43 ozemarkuseva Olvasottság: <100x

0

Bár az Alkonyat megítélése a megjelenése óta rendkívül megosztó, érdemes egy lépéssel hátrébb lépni, és nemcsak a közvetlen filmes kvalitások, hanem a kulturális hatása alapján értékelni. Ugyanis az Alkonyat több volt egy tiniszerelem-vámpíros mesénél – generációs élmény volt.

2008-ban, a megjelenésekor hatalmas űrt töltött be: romantikus fantasyként újra feltette a térképre a vámpírmitológiát, de úgy, hogy azt a kamaszok (főleg a lányok) érzelmi világához igazította. A gótikus hangulat, a fojtott feszültség, a tilalmas szerelem témája – ezek mind betaláltak egy olyan közönségnél, amely ritkán kapta meg a figyelmet ilyen formában. És mindezt egy olyan időszakban, amikor a "young adult" műfaj még épp csak elkezdett felfutni a mainstreamben.

Az, hogy ma már könnyű kinevetni a túl komolyan vett pillantásokat, a "glitteres vámpírt" vagy a néha fapados színészi játékot, nem változtat azon a tényen, hogy az Alkonyat hatalmas hatással volt az évtized filmkultúrájára és a fiatal nézőkre. Divatot, zenei trendeket, ízlésvilágot formált – és elindított olyan karriereket (Kristen Stewart, Robert Pattinson), amelyek azóta is erősödnek, méghozzá teljesen más műfajokban is.

Ráadásul vizuálisan sem volt rossz: a kékes-szürke tónus, a nyomasztóan borongós kisvárosi háttér és Carter Burwell zenei aláfestése mind erős hangulati elemek. A film nem a történet komplexitásával hódított, hanem azzal, hogy pontosan értette a célközönség érzelmi nyelvét – és ez nem kis dolog.

Összességében az Alkonyat lehet, hogy nem a filmművészet csúcsa, de egy korszak meghatározó filmje volt, és sok mai nézőnek (még azoknak is, akik már "túlnőttek rajta") egyfajta nosztalgikus kapu a fiatalságukhoz. És ezt nemcsak elismerni kell, hanem értékelni is.