Egy megkerülhetetlen horror klasszikus első felvonása

2022.11.22 22:56 Kóborló Olvasottság: 116x

4

„Látom a horror jövőjét, és úgy hívják hogy Clive Barker”, ezekkel szavakkal vezette fel Stephen King Clive Barkert az első novellája, a The Hellbound Heart után, amit 1986-ban írt meg (idehaza A pokolkeltő címen adtak ki). Nos, igencsak ígéretes szavak ezek a horrorírások egyik legnagyobb alakjától, de mára talán ezt egy kissé túlzásnak érzem Barkerrel kapcsolatban, hisz az angol származású író finoman szólva sem volt túl termékeny regények és novellák terén, ráadásul bőven tett kitéréseket a fantasy történetek világában is, de azt meg kell hagyni, hogy igazán eredeti fantáziával volt/van ellátva. Ha pedig már Clive Barker neve szóba kerül, akkor megkerülhetetlen megemlíteni vele kapcsolatban a Hellraisert. Egy horrorszériát, amely az első részeivel oly magasra tette azt a bizonyos lécet, amit a későbbi részeivel csupán megközelíteni tudott, de túlszárnyalni sose. Mivel a 2022-es év legelején összeállítottam egy olyan horrorfilmes listát, amelyek mindenképpen megérdemlik majd a figyelmemet, és hát ebben az évben végre valahára új Hellraiser film is érkezett, ezért úgy gondoltam, ideje lenne feleleveníteni a sorozat korábbi részeit előtte. Eme okból kiindulva újra elővettem a korábbi részeket, amelyek közt lesz jó, kiváló, közepes és rém rossz felvonás is, és persze klasszikusok is. Az első Hellraiser film pont hogy az utóbbi kategóriába esik nálam, így hát nézzük is, hogy mire is számíthat a néző az első film esetén.

Clive Barker, miután 1986-ban megírta és bemutatta a The Hellbound Heart című novelláját, a stúdiók úgy érezték, hogy bőven filmvászonra kívánkozik eme történet, és még annak az évnek a végén a New World Pictures le is csapot a megfilmesítési jogokra. Továbbá megtámogatták Mr. Barkert 900.000 dollárral és felkérték, hogy készítse el a novellája alapján a filmváltozatot nekik. Barker kapott is az alkalmon, hisz ezelőtt csupán két rövidfilmet készített korábbi kisregényeiből. Arra bizonyára nem számított az angol származású író, hogy készülő filmjével nem csak egy klasszikust teremt meg, de egyfajta kultuszt is létre fog hozni. Márpedig pont ez történt.

Jómagam soha nem voltam akkora rajongója a Hellraiser filmeknek, mint oly sok horrorrajongó, de elismerően bólintok az első három részére, főleg amiatt is, hogy a széria főgonoszát alakító pokolbéli Tűfejnek egyértelműen ott van a helye a horrorikonok képzeletbeli panoptikumában. Méghozzá teljesen jogosan, hisz ennyire összetett és intelligens főgonosszal sem futunk túl gyakran össze.

Már maga a film története is rendkívül érdekes számomra, hisz nagyon kevés oly horrorfilmet tudnék megemlíteni (főleg a 80-as évek horrorfilmes felhozatalából), aminek már a békés családi alapfelhozatalában ennyire beteges és groteszk alapokkal építkezik (és itt még sehol nincsenek a cenobiták a történetben). Ehhez kellettek igazán a jól megírt karakterek és színészek – az első részből talán a legkiemelkedőbb a filmbéli Juliát alakító, Clare Higgins színésznőt említeném. Nem vitás, hogy az ő karaktere adja a történetnek a fő katalizátorát, hisz bármennyire is hihetetlen, de a Hellraiser első része egy bizarr szerelmi történet. Bizarr, hisz kiválóan mutatja be a szerelmi történetek egy igencsak kifordult ábrázolását, és ez engem kilóra megvett. Persze Julián kívül is vannak fontos karakterek a történetben (tulajdonképpen szinte az összes nagyobb karakternek is fontos szerepe van a történet betöltésében), de Julián kívül jómagam még a pokoli démon, Tűfej karakterét emelném ki (Doug Bradley), még úgy is, hogy játékidőben nem szerepel sokat, de amit igen, az annyira emlékezetesre sikeredett, hogy minden horrorrajongó emlékeibe örökre beleégett.

A film számomra kiválóra vizsgázott hangulatteremtésben, amit elsősorban a vágások, a kamerabeállítások, a megvilágítások és a jelmezek terén ért el. Szerencsére a zenei aláfestések is mind-mind tovább támogatták mindezeket, de azért vannak olyan dolgok is a filmben, amikre akármennyire is szeretnék úgy tekinteni, mint a fentebb felsorolt dolgokra, nem tudok. Ilyen például egyes technikai kivitelezések, amik felett azért jócskán eljárt már az idő (és szerintem az elkészítésének az idején sem nevezhettük volna korszakalkotóknak). Oké, bizonyára azért erre erősen rájátszott az alacsony költségvetés, illetve ahogy egy interjúban mesélte Mr. Barker, a film végére szinte teljesen elfogytak pénzügyileg.

Mindettől függetlenül egy pokolian korrekt filmet kapunk, egy lehengerlő gonosz rövid idejű felbukkanásával, aki megalapozta egy horrorszéria további részeinek a megszületését. Klasszikus horrorfilm született a Hellraiser személyében.