Az amcsik azért nem kispályáznak, ha már szembe akarnak nézni a saját történelmükkel, naná, hogy abszolút hollywoodi módon oldják meg a feladatot, iszonyat látványosan állítanak emléket saját maguknak, ahogy szoktak.
A saját korában az egyik legmonumentálisabb alkotás volt A vadnyugat hőskora, amelyben egy család történetén keresztül ismerkedhetünk meg azzal az érdekes folyamattal, ahogyan az általunk civilizáltnak hívott világ megzabolázta úgymond a vadont, az indiánokat, vívott egy polgárháborút, majd megtanult békében élni egymással.
Mindezt pontosan úgy prezentálták nekünk, ahogyan azt a westernfilmeken edződött szemünk elképzelte: indiánroham, vágtázó bölénycsorda, pisztolyhősök, akció és romantika a köbön, és természetesen John Wayne is beköszön egy epizódszerep erejéig.
Kliséhegyek, de abszolúte működnek, mert jól össze lett rakva a film, a sztár szereposztás főleg nem ártott neki, és miközben nézzük a gyönyörűen fényképezett képeket, egy új, és hatalmas nemzet születik meg a szemünk előtt. Profi munka, amelyen nem fogott az idő, még ma is kiváló szórakozást tud nyújtani a nézőjének.
Mit is látunk?
A Prescott család sok más telepessel együtt a termőföld reményében indul neki a nyugatnak, azonban egy tragédia miatt a szülők meghalnak, és a két lány egyedül marad a kisöccsükkel.
Eve (Caroll Baker) letelepszik az általuk épített farmon egykori prémvadász férjével, Linus Rawlinggal (James Stewart), a kalandvágyó Lilith (Debbie Reynolds) énekesnő lesz, és a szerencsejátékos Cleve-vel (Gregory Peck) együtt alapít családot.
A polgárháború után Eve fia, Zab (George Peppard) katona lesz, majd megcsömörlik a vasútépítők világától, és végül úgy dönt, hogy nagynénje ranchán telepszik le. Mindeközben gyönyörű képsorokkal fűszerezve életre kel a szemünk előtt a történelem.
Nagyon hosszú a film (2 és fél óra), de nagyon könnyen bele lehet feledkezni, ráadásul öt részre különülnek el az események, amelyekért négy rendező volt a felelős, észre is vehető a színvonalkülönbség közöttük (John Ford természetesen simán leiskolázta a többieket), de mégis össze tudtak állni egy egységes egésszé. Nem üres történelmi tablót kapunk, nem véletlenül kapta meg a 3 Oscar-díj közül az egyiket a forgatókönyv.
Nem kevés drámát láthatunk, ugyanakkor meglepően humoros a film, nem hiányzik a vadnyugati „poros” romantika, de elgondolkodtató részeket is kapunk, a kötelezően feltűnő pátosz pedig nem lesz dögunalmas, néhány üresjárattól eltekintve érdekes és izgalmas eseményeken keresztül ismerjük meg az amerikai történelmet.
Akkoriban persze még nem létezett CGI, azokat a bölényeket valóban végighajtották a kamera előtt, valódi vonattal forgattak izgalmas vonatrablást, és látszik, hogy nem sajnálták a pénzt az alkotók arra, hogy méltó emléket állítsanak saját történelmüknek.
A tömegeket sem számítógép rajzolta meg, egyszerűen rengeteg statiszta vett részt a forgatáson, amelynek eredményeként minden monumentalitása ellenére emberközeli tudott maradni a film. Egy vadnyugati család történetén keresztül száguldunk végig az amerikai nemzet születésének időnként igencsak véráztatta eseményein, amelyben meglepően nyíltan kerül bemutatásra, hogy pl. milyen aljasul és gonoszul bántak el az indiánokkal a fehér telepesek.
Inkább kalandfilm, mint egy történelmi dráma, ami a filmvászonra került, de a látványos külsőségeken túl tartalmas mondanivalót is kapunk, a romantikus cukormáz viszont nem olyan sűrű, hogy hiteltelen legyen a végeredmény.
Jómagam bevallottan westernfüggő vagyok, ezért természetesen engem azonnal magával ragadott és el is sodort a vadregényes hangulat, de a romantikus lelkek is megtalálják a számításukat, ahogyan az igazi történelemmániások is.
Nem volt könnyű feladat két és fél órában szórakoztató, de mégis sikerült méltó formában összefoglalni több nemzedéknyi időt az amerikai történelemből, és tették ezt teljesen őszintén és hitelesen.
A zene csodálatosan festi alá a történetet, a jelmezek korhűek, a lendület sodró, de értő rendezői kezekben a drámai pillanatok is tökéletesen el tudnak jutni a néző szívéig. Nagyon amerikai, de mégis szívhez szóló alkotás, amelyet kár lenne kihagyni az életünkből.
Ehhez a monumentális filmhez természetesen sztárszereposztás járt, a kor legismertebb színészei tették tiszteletüket benne kisebb-nagyobb karaktereket alakítva. Mindannyian kiválóan oldották meg a feladatukat, ehhez talán csak George Peppard nem tudott teljesen felnőni a kollégáihoz. Felsorolhatatlan a résztvevők köre, jellemző, hogy Henry Fonda és John Wayne is csak néhány percet szerepelhetett.
Egyszóval van itt minden, mint a búcsúban, minden, ami a néző szemének-szájának ingere, mégis az a legnagyobb erénye ennek az alkotásnak, hogy meg tudta mutatni azoknak az embereknek a bátorságát, akik a semmiből egy teljesen új és élhető világot teremtettek, nem riadtak vissza a nehézségektől, ragaszkodtak az álmaikhoz, plusz a saját elveik szerint éltek, és megtanultak túlélni minden körülmények között, miközben ugyancsak átszáguldott rajtuk a történelem. Az idő vasfoga egy kicsit megrágta ugyan a filmet, de ez nem akadálya annak, hogy tökéletes szórakozást nyújtson annak, aki ténylegesen rászánja az időt erre a mára már igazi filmtörténeti klasszikussá nemesedett alkotásra.
Hajrá!
Én a kedvenc fotelemből nézem ezt a csodát.
85 A vadnyugat hőskora (1962)
A monumentális történelmi film a Prescott család nemzedékeinek sorsán keresztül regéli el a vadnyugat történetének főbb fordulópontjait. Zebulon Prescott és családja az... több»
Szereplők: Gregory Peck, John Wayne, Spencer Tracy, James Stewart, Henry Fonda
