2024.03.21 21:13 Kóborló Olvasottság: <100x
2

Nosztalgiázásra vágyó horrorrajongóknak pont még megfelelő

Az elmúlt napokban egy bolhapiac standján láttam, hogy valaki több tucatnyi videókazettát árult, és mivel jómagam is a 80-as évek gyermeke vagyok, így szinte ellenállhatatlan vágyat éreztem arra, hogy felmérjem a portékáját. A videókazetták árusítása egyfajta reneszánszát éli az elmúlt években, hisz jó pár esetben majdhogynem csillagászati árakon is cserélhet gazdát egy-egy ritkábbnak nevezhető kazetta. Volt is pár olyan film, amelyek felkeltették az érdeklődésemet, de látva ezen kazetták árait inkább meghagytam a gyűjtőknek. Eme portékában az egyik ilyen film, ami felkeltette az érdeklődésemet, az a 976 - A Sátán hívószáma volt, így hát arra gondoltam, miért is ne nosztalgiázzak az internet segítségével egy jót. Na de lássuk hát, hogy milyen is volt jelen filmünk!

Ahogy elkezdődött a film, egyből két érdekességet is fel véltem fedezni, méghozzá már a stáblistáján. Ugyanis a film forgatókönyvírói közt ott virított Brian Helgeland neve is (a film másik forgatókönyvíró, egy bizonyos Rhet Topham volt), de Mr. Helgeland neve leginkább olyan filmek szkriptjéből vált ismerté számomra, mint az 1995-ös Bérgyilkosok, vagy az 1997-es Szigorúan bizalmas, avagy az 1999-es Visszavágóból, és még lehetne bőven sorolni a jobbnál jobb forgatókönyvekkel rendelkező alkotásokat tőle. A másik érdekesség talán még jobban meglepett, ugyanis a rendezői székben maga Robert Englund (alias Freddy Krueger, az egyik legnagyobb horrorikon) foglalt helyet. Eme impozáns nevek láttán talán egy kicsit meg is lepődtem azon, hogy a filmbéli szereplők legtöbbje leginkább tipikusan B kategóriás színészek neveik tarkítják, akikkel számos filmben találkozhattunk már, de a neveik annyira nem maradtak meg a nézők emlékezeteiben, mint mondjuk az arcuk. Na de ezek apróbb kitérő után, térjünk is rá arra, hogy milyen is lett maga a történet.

Nosztalgiázásra vágyó horrorrajongóknak pont még megfelelő

Ezzel azért már akadtak kisebb-nagyobb gondjaim. Ugyanis a 976 - A Sátán hívószáma című film egyáltalán nem büszkélkedhet azzal, hogy egy túlontúl jól összerakott történetet írtak volna hozzá. Sőt, akár azt is meg merem kockáztatni, hogy számos 80-as évekbeli horrorfilmekből szedegették össze a különféle ötletmorzsákat hozzá, a gond csak az volt ezzel, hogy finoman szólva sem lett annyira gördülékeny a sztorija. Valószínűleg a legtöbben a film negatívumai közt a kissé zagyva történetét mondanák, viszont azt mindenképp érdemes megemlíteni ezzel kapcsolatosan, hogy a film producere, Lisa M. Hansen anno annak idején berendelt egy úgynevezett produceri vágást is a filmhez, amiből számos olyan jelenet került végül a vágóolló alá, amik többé-kevésbé fontosabb jeleneteket tartalmaztak, az eredeti rendezői vágásból. De persze ne fogjunk minden történetbéli hibát erre, ugyanis jelen filmünknek valóban nem a története a legerősebb szegmense, hanem a hangulata, amit szinte minden egyes képkockájából áraszt. Hangulat terén elképesztően jól adja vissza a 80-as évekbeli filmek stílusát, viszont azt is érdemes megemlíteni, hogy kissé érződik a film hangulatvilágán, hogy se a horror terén, se pedig a fekete komédiák felhozatalában, nem szándékozik állás foglalni. Emiatt pedig a film horrorfilmes hangulatilag egyáltalán nem lesz egy kiemelkedő darab, és eme hibácskáját nálam leginkább csak a nosztalgiaérzetével tudja némileg menteni.

Egy másik apróbb negatívumom a filmmel kapcsolatosan, hogy hát sajnos a filmbéli trükkök is igencsak kettős mércéjűek. Van, ami kimondottan jól néz ki benne (például a filmbéli Hoax karakterének a maszkja, már-már félelmetesnek is mondhatnánk), de sajnos voltak olyan trükkök, amiken viszont nagyon is látszódott az, hogy a 976 - A Sátán hívószáma egy alacsony költségvetésű produkció volt. Viszont egy kicsivel több brutalitás egyáltalán nem ártott volna a filmnek. A filmbéli karaktereket alakító színészek közül nem igazán tudnék bárkit is kiemelni, leginkább amolyan átlagosnak mondanám az alakításokat.

Mindent egybevéve talán tényleg csak a történetével lehetnek komolyabb gondjai a nézőinek, de mivel számomra többnyire kellemes nosztalgiát tudott ébreszteni a film a videókazettás időszakból, ezért erős három csillagot mernék is adni a látottakra.

horror | vígjáték

Egy gimnazista srác megelégeli, hogy az iskolában a menő srácok állandó céltáblája, ráadásul hívő, keresztény édesanyjával sem egy leányálom az élet. Fülest kap, hogy ha... több»

2