Az elmúlt hetekben futottam bele ennek a filmnek az előzetesébe, és mivel valamilyen ismereten okból kifolyólag, majdhogynem kielégíthetetlennek merném mondani a cápás filmek iránti vágyamat (oké, ez alól azért kivételt képeznek a SyFy és az Asylum stúdióktól származó förmedvények), ezért gondoltam, teszek vele egy próbát, még akkor is, ha nem csak a mafab, de szinte majdnem minden filmes portál véleményezői erőteljesen lepontozták. Ezek dolgok ismeretében finoman szólva sem helyeztem magasra a filmmel kapcsolatban azt a bizonyos lécet, na de lássuk, hogy valóban ennyire rosszra sikeredet-e a Harapás címre keresztelt produkció!
A film előzetesében elsősorban az fogott meg, hogy itt annyira aprócskának nevezhetjük azt az eszközt (ami jelen esetben egy jetski), ami talán még biztonságot tud nyújtani a pórul járt szereplőknek a cápa ellen, hogy az már szinte nevetségesnek hathat. Jómagam egy húszméteres hajó fedélzetén sem érezném teljesen biztonságban magamat, ha cápát látnék a közelben, itt meg szinte csak egy karnyújtásnyira vannak a szereplők eme szörnyű vízi ragadozótól. Brrr!
Mint oly sok horrorfilm esetében, szinte elhanyagolhatatlan tényező, hogy a forgatókönyvíró (jelen esetben Nick Saltrese) úgy írja meg a filmbéli karakterek bajba jutásának a körülményeit, hogy belőlünk, nézőkből mindez tudjon majd valami sajnálatot, avagy együttérzést kiváltani, és persze az sem árthat a történetnek, ha eme szereplők némiképp szimpatikusak is, mert hát kit érdekelne a sorsuk, ha egy csapatnyi agyilag zokni karakterrel tömnék teli a készítők az épp aktuális produkciójukat. Na mármost, számomra kezdetben pont ezen dolgok hiányoztak a legjobban ennél a filmnél. Már az, ahogy a filmbéli karakterek bajba jutnak, nálam igencsak erőteljesen rányomta bélyegét a velük kapcsolatos véleményemre, de e téren ért az első komolyabb meglepetés is, merthogy mindezen negatívumokat idővel ügyesen maga mögött tudta hagyni a film, sőt talán valahol a játékidő közepétől azt kezdtem érezni, hogy együtt tudtam izgulni a szereplőkkel. Ehhez persze kellett az is, hogy a készítők rámutassanak arra, hogy a bajba jutott szereplőik nem csak biodíszletül (avagy cápacsaliként) szolgálnak, hanem igenis megpróbáljanak túlélni egy majdhogynem túlélhetetlen szituációt. A színészi alakításokat talán amolyan közepesnek merném mondani, bár azért Holly Earl színésznő alakítását ennél még egy fokkal feljebb helyezném.
Cápás filmek esetében nálam a másik igencsak fontos kritérium, hogy nem kell túlzásba vinni az effekteket, hisz egy efféle produkció nem elsősorban attól lesz igazán félelmetes számomra, hogy mennyiszer és hogy milyen közelről láthatjuk majd a cápánkat, hanem attól, hogy mennyire képes rettegésben tartani az a tudat, hogy teljesen ki vagyunk szolgáltatva egy olyan ragadozónak, amely bármelyik pillanatban lecsaphat a bajbajutottakra. Ha ezeket a dolgokat megvizsgáljuk, akkor örömmel konstatálhatjuk, hogy itt nem tolják annyira erőteljesen az arcunkba a cápatámadásokat, ezáltal pedig azt is kijelenthetjük, hogy a film nincs túlerőltetve CGI technikával sem. Ha egy cápás film esetében a számítógépes effekteket megfelelőnek tartom, akkor jöhet a következő lépcsőfok, méghozzá a brutalitás ábrázolása. Na, itt már éreztem egy-két apócska hibát a filmnél, merthogy igaz, hogy megfelelő mennyiségű vérrel dolgoztak, de egyes sérülések maszkírozása azért nem lett annyira jó.
Az utolsó olyan dolog, ami még említést érdemel a James Nunn által rendezett Harapásban, hogy mennyire volt képes a frászt hozni a nézőjére. Nos, azt kell írjam, hogy ebben sem okozott akkora csalódást a film, sőt, ha jobban belegondolok, ráadásul még volt egy olyan jól és váratlanul megteremtett jumpscare féleség is benne, ami pokolian jól sült el nálam.
Mindezen pozitívumai mellett azért meg kell említenem olyan negatívumokat is, hogy sajnos a történetvezetése igencsak lassan indul be, a film első fele szinte feszültségmentes. Ráadásul a befejezésével is voltak gondjaim, és az már csak hab volt azon a bizonyos tortán, hogy sok esetben úgy éreztem, mintha váltakozó méretű cápával lenne dolgunk (oké, ez talán még kivédhető lehet, ha tisztában lehetnénk azzal, hogy akkor itt most egy vagy több cápával van dolgunk).
Mindent egybevéve számomra egy kellemes meglepetés volt a Harapás című film (főleg az alacsony pontszámai mellett), aminek persze semmi keresnivalója nem lesz a jobb cápás horrorfilmek élmezőnyében, de egy erős közepesre nálam azért bőven rászolgált.
38 Harapás (2022)
Csupán a hecc kedvéért egy baráti társaság megfúj néhány jetskit a hétvégi kiruccanásuk során. Az események azonban szörnyű tragédiába torkollanak.
Szereplők: Holly Earl, Jack Trueman, Catherine Hannay, Thomas Flynn, Malachi Pullar-Latchman
