Klasszikus sci-fi inváziós történet, amelyben rájaszerű földönkívüliek szállják meg az embereket és irányítják az elméjüket, így gyorsan fenyegetik az egész emberiséget. A film stílusa sötéten feszült, helyenként paranoiás hangulatú, a vizuális megvalósítás jó, bár néhol tévéfilmes hatást kelt. A cselekmény folyamatosan pörög, nincs felesleges előjáték, az izgalmak már az első percekben beindulnak, ám a karakterek közül csak Andrew Nivens (Donald Sutherland) emelkedik ki igazán, a többiek – különösen Eric Thal és Julie Warner – játékát középszerűnek tartják, karaktereik kevéssé szerethetők. A forgatókönyv hatásosabb is lehetne; akadnak lyukak és logikátlanságok, de működőképes, a rendezés (Stuart Orme) ügyes, főleg a feszültségteremtésben erős. A film erőssége a tempó és a rejtély, gyengesége a karakterépítés és a kissé elnagyolt finálé. Objektíven középszerű sci-fi, szubjektíven nosztalgikus, de nem klasszikus – leginkább a régi idegen inváziós történetek és a paranoid sci-fi műfaj kedvelőinek ajánlott.
Klasszikus sci-fi inváziós történet, amelyben rájaszerű földönkívüliek szállják meg az embereket és irányítják az elméjüket, így gyorsan fenyegetik az egész emberiséget. A film stílusa sötéten feszült, helyenként paranoiás hangulatú, a vizuális megvalósítás jó, bár néhol tévéfilmes hatást kelt. A cselekmény folyamatosan pörög, nincs felesleges előjáték, az izgalmak már az első percekben beindulnak, ám a karakterek közül csak Andrew Nivens (Donald Sutherland) emelkedik ki igazán, a többiek – különösen Eric Thal és Julie Warner – játékát középszerűnek tartják, karaktereik kevéssé szerethetők. A forgatókönyv hatásosabb is lehetne; akadnak lyukak és logikátlanságok, de működőképes, a rendezés (Stuart Orme) ügyes, főleg a feszültségteremtésben erős. A film erőssége a tempó és a rejtély, gyengesége a karakterépítés és a kissé elnagyolt finálé. Objektíven középszerű sci-fi, szubjektíven nosztalgikus, de nem klasszikus – leginkább a régi idegen inváziós történetek és a paranoid sci-fi műfaj kedvelőinek ajánlott.