David Price, AL Katz és Gilbert Adler még egy kifejezetten tűrhető filmet hoztak össze.
Az 1984-ben készült első rész anyagi sikerei után folytatták a Stephen King novellájából készült misztikus hangulatú horrorfilmet, melyet a Dimension Films egyenesen Frank Price stúdiófőnök fiának, David Price-nak adott át dirigálásra. Na és ebben a sequelben pont ott veszik fel a fonalat, ahol az első rész eseményei abbamaradtak, és bár az első epizód minőségétől jócskán elmarad, azért még így is egy egészen korrekt folytatás jött létre.
Nem lesz kedvencem, de ha éppen megy a televízióban, nem kapcsolom el.
Lássuk a sztorit, amit hárman összehoztak!
Az előző részt szörnyű eseményei után a Gatlin városka megmaradt gyermekeit a szomszéd Hemingford településen más-más nevelőszülők fogadják örökbe. Ezen az esemény apropóján érkezik a településre a kiküldött riporter, John Garrett (Terence Knox) és fia, Danny (Paul Scherrer) – akik nincsenek igazán jó viszonyban egymással.
Miközben az apa egy indián őslakossal, Frankkal (Ned Romero) megpróbálja felderíteni a múltban történt szörnyű gyilkosságok eredetét, addig a fiú talál magának egy helyes kis csajt, Laceyt, (Christie Clark) és vele múlatja az időt. Micah (Ryan Bollman), az egyik adoptált srác hamarosan egy új közösséget szervez a gyermekeknek, és titokban elkezdi legyilkolni a városka ellenszegülő felnőttjeit, Dannynek pedig akarata ellenére oldalt kell választani, mert az élete múlik rajta.
Azt kell mondjam, hogy ez a folytatás a sutaságai ellenére is szórakoztatásra volt képes.
Bár az eredeti koncepción kívül ténylegesen nem sok köze van a klasszikus Stephen King-novellához, mégis egy korrekt folytatásként próbálja felvenni a szálat az előző epizódban történt szomorú események után.
Semmi bajom sem volt az oknyomozással, bár a kissé röhejes kukoricabaktérium általi hallucinációs lehetőség, mint „pszeudo-magyarázat” szerintem abszolúte feleslegesen került bele.
Tényleg el kell ismerni, elég színes palettán mozognak a halálnemek, bár többségében azért néha megmosolyogtatóak: orvos töltött fecskendőkkel való leszúrása, egy templomi férfi elvérzését elősegítő voodoo-bábu, távirányítóval forgalomba küldött tolókocsis nő, de a kedvencem mégis a hatalmas Gonosz Nyugati Boszorkány mintájára az öreg banyára rázuhanó ház, haha.
Érdekes módon például a film elején a kukoricamezőn történő szürreális gyilkosságokkal – kukoricacsővel való átszúrás, illetve kukorica levelével való torokátvágás – semmi bajom.
Az első rész után is nagyjából fent tudta tartani az érdeklődésemet, ráadásul a kellően sejtelmes zenei kísérete, amit Daniel Lichtnek köszönhetünk, aktívan részt vesz ebben. Csak ismételni tudom magam, valamivel azért gyengébb, de még egészen korrekt folytatás; a további epizódokhoz mérve meg aztán főleg az.
Nézhető kategória, főleg a kedvenc fotelemből volt az.
44 A kukorica gyermekei 2. (1992)
A kukorica gyermekei 2. című horrorban az első rész után árván maradt gyerekek a közeli városba kerülnek. Egy újságíró érkezik a helyszínre; John Garrett szeretné... több»
Szereplők: Sean Bridgers, Aubrey Dollar, Terence Knox, Paul Scherrer, Ryan Bollman
