A kukorica gyermekei horrorfilmes sorozat nálam teljes mértékben kiérdemelte azt a fajta nem túl bizalomkeltő megítélést, hogy ezt a szériát vélem a legkevésbé indokoltabbnak abból a szempontból, hogy ennyi részt készítsenek hozzá. Írom és gondolom ezt akként, hogy voltak és bizonyára lesznek még olyan horrorfilmes szériák, amiknél egyáltalán nem fogják majd érteni a horrorrajongók azt, hogy vajon milyen elhatározásból kellett még további részeket készíteni hozzájuk. Ennél a szériánál én már a harmadik résznél éreztem, hogy rezeg ez a bizonyos léc, de a negyedik résztől pedig már, egyértelműen le is esett az. De akkor vajon milyen elhatározásból kiindulva érezhette a forgalmazó stúdió azt, hogy folytassák évről-évre ezt teljesen halott szériát?
Az egyik ilyen ok, hogy a stúdió mindenképpen meg akarta tartani A kukorica gyermekeinek filmes jogait, és ezt csak úgy tudták kivitelezni, hogy ha évről-évre előrukkolna egy újabb résszel. Ezt még meg is érteném, de azt már a fene se tudja, hogy a készítők mit is láthatnak egy olyan horrorfilmes sorozatnál, ahol egyáltalán nincs egy ikonikus és karakteres főgonoszunk, hisz minden részben más testesíti meg az épp ügyeletes gonosz karakterét.
Egy másik lehetséges ok arra, hogy a stúdiók miért nem voltak képes leállni a folyamatos újabb és újabb részek készítéséről, az maga a horrorgéniusz-író Stephen King, vagyis pontosabban a neve lehet. Az köztudott, hogy az első A kukorica gyermekei részt 1984-ben még szinte teljes mértékben egy Stephen King által írt, rövid novella alapján készítették el, bár már ott is sok mindent megváltoztattak a film és az írott változat közt. Viszont Mr. Kingnek már semmi, de semmi köze nem volt a további részekhez, de a forgalmazók sok esetben készítettek olyan plakátokat, borítókat a folytatásokhoz, ahol ott szerepelt Stephen King neve, és hát valljuk be, ez jó reklám volt a további részekhez nekik. (Mondjuk Mr. King már több helyen is lenyilatkozta, hogy már az első részt is gyengének érezte, a további folytatásokról pedig csak annyi volt a véleménye, hogy pocsékok lettek.)
A harmadik és egyben utolsó ok arra, hogy még mindig készítettek részeket ehhez a szériához, az pedig azért lehetett, mert rendkívül kevés pénzből hozták tető alá ezeket, és így pénzügyileg megtérülhettek és talán némi kis plusz bevételt is hoztak. Mindezt pedig úgy, hogy már a harmadik résztől nem kerültek mozis bemutatásra, hanem egyből videóra szánták őket (később pedig dvd és blu-ray megjelenésekre). Ezen dolgok ismeretében kezdtem bele a hatodik részbe, amiről be kell, hogy valljam, csak a harmadik nekifutásra tudtam végignézni, merthogy annyira unalmas lett, hogy kétszer is sikerült bealudnom rajta. Na de nézzük a filmet.
A pokolian rossz ötödik rész után úgy éreztem, hogy talán ebben a részben némiképp kiküszöbölik azokat a hibákat, amiket ott elkövettek, de sajnos tévedtem. Azért gondoltam, hogy talán egy fokkal (csillaggal) jobb lesz ez a rész az ötödik résznél, mert azzal hogy visszahozták itt az első rész fő gonoszát (Isaac karakterét, ráadásul ismételten John Franklin szerepeltetésével), talán lesz némi visszavezetés az első részre, ráadásul a film forgatókönyvének a megírásában is részt vett John Franklin. De hamar rá kellett jönnöm arra, hogy ez nem így lett. Ez a rész is pocsék történetileg, ráadásul talán a legunalmasabb is (legalábbis az első hat rész közül biztos). A karakterek rémesen rosszak, a párbeszédek pokolian kínosak és a szereplők is csak vergődnek. Sajnos semmi értékelhetőt nem találtam a filmben (ha csak azt nem írom le itt, hogy kiválóan képes álomba szenderítenie a nézőjét).
Összegezve csak azért nem értékelném nézhetetlenre, mert legalább nem amatőr a film, de ettől függetlenül még pocsék. Az biztos, hogy legalább azt elérte nálam ez a film, hogy a közeljövőben ne akarjam megnézni a további részeit (még további három része van, úgy tudom, és egy rövidfilmváltozata), kivéve akkor, ha kimondottan filmeket keresek majd abból a bizonyos trash-tartályból.
