Ez egy igazi, felemelő, feel-good mozi. Pont olyan, mint a rock 'n' roll, s aki imádja ezt a zenei műfajt, az a filmet is imádni fogja, akinek pedig ki nem állhatja, annak valószínűleg nem ettől fog megváltozni a véleménye, bár ki tudja. Mindenesetre ez a film egy óriási tisztelgés a Ramones és egy generációs életérzés előtt. Szinte az összes, fontosabb Ramones-sláger elhangzik a filmben (Blitzkrieg Bop, I Wanna Be Your Boyfriend, Rock 'n' Roll High School, Do You Wanna Dance?), s meglepő módon a zenekar nem csak díszletként szerepel a filmben, aminek külön lehet örülni.
Maga a film azért meg kell hagyni, időnként elég abszurd, sőt, már-már bugyutának is mondható (sőt, a Ramones-koncertes rész talán az egyik leglaposabb rész a másfél órából), de ezt remekül ellensúlyozzák a jó poénok, amelyekből van nyelvi és vizuális is bőven, valamint a szélsőségesen eltúlzott karakterek (az egyik kedvencem mind közül a jellemfejlődésen keresztül ment énektanár). Minden hibája ellenére nagyszerű szórakozást nyújtott számomra, s még egy kis nosztalgikus hangulatot is okozott (azok a jó kis középiskolás évek, és milyen jó lenne a rock hőskorába, a '70-es évekbe visszamenni).
Érdekesség még, hogy a Ramones tagjai között volt egy magyar származású is (Tommy Ramone, vagyis Erdélyi Tamás), csakhogy 1979-ben ő már nem volt a banda tagjai, így őt nem láthattuk a filmben.
Ez egy igazi, felemelő, feel-good mozi. Pont olyan, mint a rock 'n' roll, s aki imádja ezt a zenei műfajt, az a filmet is imádni fogja, akinek pedig ki nem állhatja, annak valószínűleg nem ettől fog megváltozni a véleménye, bár ki tudja. Mindenesetre ez a film egy óriási tisztelgés a Ramones és egy generációs életérzés előtt. Szinte az összes, fontosabb Ramones-sláger elhangzik a filmben (Blitzkrieg Bop, I Wanna Be Your Boyfriend, Rock 'n' Roll High School, Do You Wanna Dance?), s meglepő módon a zenekar nem csak díszletként szerepel a filmben, aminek külön lehet örülni.
Maga a film azért meg kell hagyni, időnként elég abszurd, sőt, már-már bugyutának is mondható (sőt, a Ramones-koncertes rész talán az egyik leglaposabb rész a másfél órából), de ezt remekül ellensúlyozzák a jó poénok, amelyekből van nyelvi és vizuális is bőven, valamint a szélsőségesen eltúlzott karakterek (az egyik kedvencem mind közül a jellemfejlődésen keresztül ment énektanár). Minden hibája ellenére nagyszerű szórakozást nyújtott számomra, s még egy kis nosztalgikus hangulatot is okozott (azok a jó kis középiskolás évek, és milyen jó lenne a rock hőskorába, a '70-es évekbe visszamenni).
Érdekesség még, hogy a Ramones tagjai között volt egy magyar származású is (Tommy Ramone, vagyis Erdélyi Tamás), csakhogy 1979-ben ő már nem volt a banda tagjai, így őt nem láthattuk a filmben.